Az asszony és a beszélő szobor. Hangot hallottam, és kérést,
hogy hallgassam meg a beszélőt. Figyelmeztetett, hogy nem lehetnek végleges
képzeteim a világról nekem sem, az embernek sem. Most ezért ne tiltakozzam, hallgassam
végig, hallotta a gonosz hangot, és nagyon közel van a hely, ahol uralmát
gyakorolni képzeli. Ezzel egy időben láttam egy asszonyt, amint egy könyvbe ír.
Mutatta az írást de nem tudtam elolvasni, a hang azonban, amely beszélt eddig,
lefordította. Hasonló értelmű írást később az asszony pecsételte be, szerinte
okkal. A látomás végén meg tudtam különböztetni a két beszédet, melyek hasonlók
voltak, részben leírom itt.
Hallanotok kell, mindenki halálra megy, jó vagy rossz
képzetekkel, ha képzetekkel harcolt, a képzetek viszik a sírba. Mert a hamis
világ is gondoskodik, hogy a hamis képzetek megmaradjanak. Azok az írások, ami
a végső időről beszélnek és igazak, valamint minden élő, aki igazságról beszélt,
önmaga keveset mondott, mert a Teremtmény szól általa, vagy annak magja. Most a
magokat életre kelti, aki egységet akar, vagy a Teremtmények egységét akarja,
vagy a világ egységét. Háborúra készül mégis elfelejti a harcos, ellenségének
cselekedete is ez, hogy megtéve megkeni majd a harc előtt ellensége lábát. Azért
lehetséges, mert egy a harcos és egy a megtérő.
Egy beszélő szoborról is hallottam, amit az asszony jelenése
említ, és jelentéssel bír, hogy miként áll az ismeretlen anyagi világban, és
milyen bénítóan hat. Bízva jegyezd fel, mondta egy másik hang, a minden
Teremtményre érvényes királyágról, hogy amit korábban a próféta leírt, amit
hallottál is, azt csupán értelmezni igyekszel. Téged egy korábbi képzet ereje
felemelt a fejedelemségbe, és bejártad a magasban azt a területet, honnan vissza-vezérelt
a magasból a sugallat. Amikor lenn is körbe akartad járni a területet, amit
mutatott a Lélek, és kapcsolódni akartál a fentihez, ekkor már nem tudtad
teljesíteni a feladatot. Menekülnöd kellett, mert megtörtél valami hatalmat,
nem tudtad még, milyen hatalom lehet, aki láthatóan harcolni akart veled. A
beszélő szobor hatalma, ami akkor még nem tört meg véglegesen, így később vált láthatóvá,
nem a földön állt, de valóban elképesztő erők mutatkoztak meg rajta, és
hódoltak előtte, megértettem miért. Mert ábrázolata a mindenkori ellenség
legyőzése közben mutatta meg, valamikor a harcos képzete volt ilyen.
Egy pénzen vett helyre vitt a maradék lélek, ide menekültem, és
nem egy ismert úton. Ezen a helyen rossz véget élt ember építkezett, aki
meghalt, és nem volt megnevezve az örököse, ismeretlen úton szerzett vagyonának.
A hozzátartozótól béreltem az épületet, aki elköltözőben volt, de csak én
tudtam hogyan épült a ház. Mivel nem tudhatott az asszony az elköltözött örökségéről,
elfogadta a pénzt bérleti díjként. Később a hozzátartozó vissza akarta adni a
pénzt, hogy a bérlemény a házasságából származó örökösé legyen. Megegyeztem
vele, mert a gyermeke sem értette miről van szó, ezért alaposan utánajárt a
kérdésnek, és jelezte, hogy álljak el a bérlettől, mert neki joga van a házra.
Minthogy a pénzt már átadtam az asszonynak, nem vettem vissza, amit odaadtam,
mert a magát birtokosnak vélelmező örökös sem tudta igazolni örökségi jogát. Érthetően,
így megelégedett a pénzel, amit anyjától kapott. A ház üres volt, zálog volt
rajta, de már a kedvezményezett sem élt.
Vételi jogom nem volt semmire, magamnak itt semmi jogot nem
szereztem. Ahogy a királyság megnyerni akart területen álló beszélő szoborra
sem terjedt ki hatalmam. Képzeletemben a szobrot olyannak láttam, mintha
arcomat nézném, amit a Gonosz mutatott, aminek képzeletre gyakorolt hatása felülmúlta
az elviselhetőséget. Ekkor így szólt az Úr: „Átformálom ezt a szobrot, a
Teremtmény halott képzeletének beszélő szobrát olyanná teszem, milyennek én
magam látom. Lásd, és megérted, ledöntik ezt a Te szobrodat is, mert az én
látásomat ledöntik, és vele együtt össze fog omolni az a Teremtmény hatalmának
beszélő szobra, amit a Gonosz formált. Ellenségképet utána nem készíthet majd
az ellenség, és megmentője leszek, aki ezután ábrázolat képzete nélkül az enyém
lesz, annak az Ura leszek”.
A hajdan volt elhalt mag olyan, mint az egység idején, amit
maga mögött hagyott, látni már nem akarja a gyáva világ a halál után, azért
sem, mert közösségben fejlődő önértelme miatt általános tapasztalatnak érzékeli
azt, ami csak egyéni. A válaszok keresését meg tudja oldani állandósult
reflexiós kényszerrel, de önreflexióra nem marad ereje. Valóban a személyes
döntés nem helyettesíthető, de ahol kihívás van, ott lehet az anyagi
tárgyszerűség a megoldás, mint a téves értékelés, ami általában elvszerű
válaszhoz vezet. Mélyebbre kerülve az anyagban a lelki halál, ez a képzetet egyetemes
kihívás, a részletezésre idő kell. Az egységnek, miben már eluralkodott, a
civilizációs kényszer, még része a közös bűn, amit a civilizáció elfeled, és elköveti
a jó választási szabadság mellett a tévedést is, hogy nem látja meg segítség nélkül
múltban közöst, gyermekségét. Tévképzetek miatt a Teremtett világban is elgyengül
a szív gondolata, mint a sugalmazás leírása az elmét nem emeli, ahol a lelki
kérdés adott volt, ami gyarapodva vigasztaló örömhíre lenne, mert ilyen módon
vezetne az isteni irgalom megértése megtérésre, hol már nem képzet az ígéretek
megvalósulása.
Tudományosan elfogadott ma, hogy kétdimenziós (síkszerű)
geometriával leírható az univerzumban az ismert anyagi kicsiny része, amit
anyagi világként kutatnak, és kimutatható az ismeretlen energia és anyag
döntően nagy aránya. A profán világ tapasztalatát, és a lelki ajándékokat is
feltételezhetjük egy időben, amit törékeny cserépben hordozzuk. Olyan formán,
hogy az okot lépésről lépésre haladva lehet megérteni, és célnak így az
tekinthető, mikor a helyes lépések felismerhetők lesznek. A transzcendens önreflexiót
jól alkalmazva megmutatható, hogy kis egységekben tervezve, a tagolt anyagi és
a hitben elfogadott Teremtett világban is a személyek elhatalmasodó reflexiós
kényszere sokirányú értékszemléletig vezet, egység helyett.
Az anyagi ember önértelme kétdimenziós, a Teremtett világ
embere a megegyezéses civilizációban hitben és az egységben található meg. Az a
létező erő, amely hatására egy személy lépésenként megállapítja, hogy milyen az
anyagi szerkezet képzelhető el abban a világban, melynek talaján áll, Isten
létező királyságban, akkor az ismeretlen anyagi tartományból is van kitekintés az
Isten Országában. Olyan egység, ami egyre inkább maga ellen fordítja az
ellenérdekelt feleket, nem egység lesz, hanem háborús készülődés, melyben nem
győzi le a Teremtett világ a gyengeségét, de a hajléktalan ember világához vezet,
a civilizációs extrémizmushoz. Szabadságra készülve, sokkal inkább betegek
leszünk, ha az idők teljessége helyett, oda tekintünk, ahol az idők szava
gyengébb, mint az idő hatalma. Az utolsó idők hamarabb közelednek el, mint a
haldoklónak hirdetett világszabadság. Az egység talaján az utolsó órában
vagyunk.
Az örömhír arra biztat, hogy egységet akar királyságában az
Atya. A gyermek ezt el tudja képzelni, a kis közösségek örömében, és azt elérhetőnek
is véli, hogy ki lehet küzdeni a szabadságot. A távol lévő, az is egységben
nyugszik meg, a hajdan volt közösségi örömökben, ha azok elhalt magjai termést
hoznak. Amikor majd hírét veszi a közelálló, a nagy háború hirdetett közelségét,
készen áll, nem fél. Akik magukat elvetett magnak képzelik, azok örömmel várják,
ami már hirdetve van. Ami belső sugalmazás leírása után a forrástól a tengerig hallható
hang, hirdetve van az egységben, ahogy a mag föld alatt élete elkezdődik, és életre
kel a termésben.
Áldás az Úrban.
Béke és szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése