22. üzenet. Az én testamentumom részei.

Az evangélium örömhíre, hogy aki végére jár a leírt szavaknak, az biztos támaszt talált a hídban, a folyóban. És a források felkeresésével, a Szentírásról beszélve, az ismeret erejében már van tudomása dolgokról, amint a következőkről is lesz az olvasónak. Ismét mondva, hallják meg, vagy mérlegeljék a végidőkről írtakat azok, akik által fogják megismerni, amit azokhoz írok, akiket a ma történő eseményekhez kapcsol az időkkel kapcsolatos ismeret hiánya. Mert a sugalmazás, ami a ma történő eseményekhez kapcsol szintén az időkkel kapcsolatos. Ne várjuk be, hogy zavar támadjon, hogy elvesszen az egység, ami a gyermekségben megvan. Fogadjuk el az új ruhát, ami érett emberhez illik.

Ahogy a bennünk lévő lélek eddig fohászkodott, éppen a gyermeki egység sajátos megléte miatt volt, és olyan módon maradt a szellemünk értetlen és éretlen, hogy csak sejtette, miként talál a lélek vigasztalásra. Ezek után fel lehet mérni, hogy a megpróbáló idők miért vannak, és az öröm miért fontos az elmének. Érlelés nélkül a lelki ajándékot nem ismerjük fel, hogy az személyre szabott, és milyen természetű. Amit evangéliumnak (örömhírnek) nevezünk, a vigasztaló szentlélek is Jézus halála és feltámadása után lett elküldve a tanítványoknak, ahogy a négy evangéliumot is akkor írták le. Amikor Jézus tanított, és gyógyított, a nép nem olvashatta még azokat. Amíg az Ellenségképet kivetítjük, vagy felfedezi magában valaki, mint egy szellemileg kifejlődő képzetet, az lelki érlelődés egy következménye lehet. A lélek vagy makacsul védekezik az ilyen szellemi hatással szemben, vagy az Ellenséges lélek benne is megvan, akár titokban tartja, vagy kérkedik ezzel. Mikor erősnek érzi magát a felnőtt, csak gyermek még, ha az Ellenségnek átadja a lelki halálra a testét. Az evangéliumot olvasva a megtérés az érett felnőttnek írt tanítás.

Találtam a többitől eltérő két kicsi követ. Az egyik egy titok feltárulásához vezet majd, ebbe már belé kerül megújult értelem szava, a másik közösség által kerül, a forrás felé vezető útra, mutatva az irányt a folyó hidjához és vissza. Az értelem a tűz szavait lefordítja a lélek erejében, a hit megerősödik, de nem múlik el a gyermekség. csak új ruhába öltözik. A Szentlélek biztatott, hogy írjam, amit mond, bátran adjam a fenti címet ennek az üzenetnek, hogy gondoskodni tudjon arról, hogy megnyíljak, és leírjam szavait, hogy állnak meg „Az én testamentumom részei.”, vagyis táruljon az evangéliumból, mikor írok.

A szavak lejegyzése okoz gondot, amikor megérint a Szentlélek sajátos dinamizmusa. Elmélkedtem, hogy miért engedett világos, titkokat tanító formában lejegyezni a korábbi írásokban. A kérdés hasonló a válaszhoz, mert amik most leírva vannak, azokra a Szentlélek olyan választ adott, melyeket le kellett fordítani, mint egy holt nyelvet. Mintha keveredne a jelen és múltidő használata, akár egy nagy háborúra történő utalás, és nem értettem, hogy ebben a háborúban minden ember meghalt már, és csak a maradék él még, vagy meghal az emberek egy része, és a többiekre a figyelmeztetés vonatkozik. Hasonlóan vagyok, mint azon emberek, akik egy üdvös eseményről olvasnak, és időben utána vannak már, így ismert eseményről olvasnak. Gondolva, hogy az esemény részletei hiányosak.

Következőkben azt a két gondolatot írom le, ami szükséges az írás folytatásához. Az emberek valamilyen formában meghalnak, mégis, amikor még élnek, nekik újat jelent az írás arról, hogy a háborúskodás korának vége, mert a halál "gondolata" előttünk lezárt kérdés. Másrészt, hogy a már megholt emberek ítéletre mennek, ez sem mond sokat, azoknak, akinek szelleme viszont erre a válaszra számít. Arra jutottam, hogy amikor a fizikai halálról van szó, akkor a kérdésről két eltérő vélemény van az emberek tudatában. Annak ugyanis, akiben elhal a lélek, mást jelent a megváltó halál, mint annak, aki érti a fizikai halál üdvös szerepét az élet után, és megint mást annak, aki küzd a szívében, mégsem szabad teljesen az életben, nem hisz, így nem keres jövőre vonatkozó ígéretet.

Van küzdelme a megterhelt lélekkel, aki elfogadja azt, ami hitre vezet, vagy hamis tudatban marad, tudva és megtévesztő szándékkal. A Szentlélek erre világít rá, hogy Úr van az életben és a halálban, figyelmeztet az írás tanulmányozására, egyrészt ezzel is bocsájtott el. Az új püspöknek a következő igét találtam, hogy bátorítsam a szabadítására: - „Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is, hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által”. (1Pét 4,6)

Új források fakadnak, új partok között lesz híd, és a föld ismét betakarja, amit belé vet a bizalom. Többértelműnek látszó gondolat ad választ az egység kérdéseire. Hogyan hirdetjük az evangéliumot a halottak között, ha az ítélet alá esettekkel együtt mi nem temetkeztünk el valamely módon? A Lélek önmagára reflektált, amikor "Az én testamentumom részei" címet adta az üzenetnek. Az építő kövek a részek. Az evangéliumok a kövekről is írnak, de a részletezés most tiltva van, a következő rövid időben. A gyermeket, a felnőttet is az önértelem, mint kő nyomja és emeli. Az Egy csak a Szentlélekben reflektál önmagára úgy, hogy amit az Ellenség elmozdít, az Egység általa képesek legyünk visszamozdítani. Nem hagyott kétségben azonban arról, hogy a következő kis időben a kövek megszólalnak.