24. üzenet. Hogyan érzékeltél engem.

Az első szeretet befogadó, és elfogadója a Szentlélek ajándékainak, maga is aki hitt. Lehet, hogy az emlék később egyoldalú magyarázatra ad okot, a szeretet tüze mégsem alszik ki. A jegyesség iránya ezért változó. Aki akarja azt látni fogja, hogy a szabad választásában, már benne van egy nagy lehetőség, mert van irgalom, és annak ellentéte. Egy olyan képzet az ellenség, ami szoborhoz hasonló, a szellemet ellenségessé teszi, mint a bukott angyalok között időt töltött hosszú időt. Nincs a fogadott gyermeknek képzete arról, hogy kap örökséget, vagy nem, és megosztó helyzetben nem is lehetséges, hogy a lázadó választása következmény nélkül marad. A Szentlélek befogadására, olyan fajta szabadság, mivel nem fog élni a képzeletében független ember, amikor a hozzá hasonlók is rendre ellene fordulnak. A bukott angyaloknak nincs világlátása, hiszen aki a hatalmi logika kiszolgálója, vagyis foglya, az a képzeleti fejlődés ellensége, nem lát magába. Akit ellenségek támadnak, és az önértelem rabja, azt nem érdeklik angyalok, és a bukottakkal sem számol. Ha idegen Fejedelemség köreibe került, és veszélyben él, nem tér meg, mert nem ismeri az irgalmat. A gondolati szabadságban égetve lámpásunkat, az ellenséges hatások miatt elfelejtjük azt a tényt, hiszen fel sem fogjuk a kárhozatot, ami a jóra törekvőt és a gonoszt is elérheti megosztó helyzetben. Egyazon bíró elé kerülve az ellenséggel, és azzal is aki ellenségessé tett. Kimegyünk a bíró házából a külső sötétségre, bent voltunk, de akinek mécsese kialudt hiába égette odabent, olaját mégis elhasználta.  Nem megy, és nem követi, akinek mécsese égve maradt, mert hiába nem égette. Vagy két ellenség közül az egyik bennmarad a bíró házában, várakozik és megvédi jogát odabent, a másik meg kizárja a védekezésből magát. Aki oktalan, és elmegy olajért, hogy világítson lámpásával a bírónak, amikor hazaérkezik a bíró a házába, már zárva lesz a kapu. A védekező bennmarad, és fel lesz mentve. Az ítélet ilyen.

Végső soron, tanítványokká tudunk lenni, akár felismerjük a képzeletbeli bíró házának igazságát, akár az Emberfiát ismerjük meg a Szentlélek által, úgy amint van. Ellenséges és a kereső ember is szenved, amíg nem lesz tanítvány. Itt van egy nagy különbség, aki az Ellenséget választja, az nem fog vágyni a Vigasztaló Szentlélek eljövetelére. A Szentírásban, az evangéliumot (örömhírt) hirdetve, az egyszerű tanítványok az Igazság Lelkén keresztül beszélnek, az első pünkösdkor, amikor eljön az ígértet, mint Vigasztaló lélek. Jeruzsálemben tartózkodókhoz szólnak, az ég alatt minden néphez, a tanítványok által az őket hallgatókhoz, mikor először tapasztalták a Szentlélek erejét, a nagy tanúságtétel közben. „Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.” Sokan értették, hogy a lélek által van egység. A bűnben, maga a test lesz kényszeres önigazoló, amikor a szellem az önértelem szolgája lesz, és a világnak erre alapuló formáját titkolja. Az ítéletig lehet, hogy ezt a rejtőzködő természetét ismeri fel a bírói házban valaki. A Szentlélek rendre figyelmeztet az irgalomra. Szükséges, mert a világról mondottak kérdésében szabad akaratot hagy. Vannak hasonlók, olyanok is, akik különös világi képességet, elismerést szerezhettek, de a bírói házba nem érnek vissza időben.

Mélyebb világlátás nélkül lettem kereső, aki csak sejthette, hogyan érzékeli a világ, az egyébként kegyesnek mondott hatalmat. A világ uralma alatt élő embereket is szerettem. Néhány hetenként, azonban komoly szellemi válságot éltem át. Igazolni akartam, hogy élek, mikor képzeteim már nem is találkozhattak tapasztalati szóval és munkában fájdalmas volt, hogy az érzéketlenség a keresés hiányát jelenti. Ismétlődő válságokban, néhány órán át küzdöttem, valamilyen belső erő ellen. Évekig tartott, amikor a Lélek kijelentette, hogy a testemet rontó erők használják. Sajnálattal néztem az ellenség nehéz helyzetét, és akik különböző indokokkal kiléptek ebből a számomra egységesnek látszó térből, nem emlékeztettek hibámra. Amikor vándorlásom megszűnt a külső sötétségben, arra ébredtem, hogy a gonosz lélek birodalmában állandó harc van. Nevetséges helyzet, nehéz szabadulni.

Mikor keresés helyett, mégis hitre jutottam, már látomásos életet éltem. Új környezetben kellett megtanulni mi a valós, és mi a képzelt dolog. Azt, hogy mi a gonosz és mi a jó, azzal nem törődtem, hiszen nem voltam olyan szabad, hogy megengedhetem volna magamnak ezt. Erőm azonban maradt, ez a Szentírásra mutatott, arra a pillanatra, amikor Jézust földi élete során a Lélek erejével kiment a sivatagba, ahol megkísértette a gonosz. A kérdések megoldódnak, valahogy úgy, mint a sivatagban. Érzékelt engem a Szentlélek, és eredeti kérdésem arra irányult, hogyan szabadulhat meg valaki, ha szabadnak érzi magát. Nos, leírtam hogyan érzékelt a világ, majd azok fájdalmát is, akik később magukhoz öleltek.