Az Isteni irgalom, és az Isteni igazságosság.

Olvasom a prófétai írást, és mellettem az imára időt keresők a meghallgatás reményében nyugalmat találnak, gyorsan tágul az a zárt "varázskör", amit a merev meggyőződés, a vakhit, és a számtalan tévhit rajzolhatott ki. Akkor én írni vágyakozom, mint a bárány, aki a legelőn hallgat a pásztorra, és úgy hallgatom én is a királyt, mint akit már szólítottak szolgálatra. Lelkületben szeretetharcosnak nevezem, aki kiküzdött szívvel többet lát, mint a szabadnak mondott szellem. Sokan tagadják, hogy a Személyes gonosz létezik, mégis képzeleti szabadságukhoz ragaszkodva a létező emberi gonoszságokról beszélnek. És akik olyanok lettek, mint a meszelt sírok, tudatlannak mutatkoznak a gonosz természetével kapcsolatban, a belső halott lélek felett uralkodó szabados szellemmel kapcsolatban. A kérdés egyben személyes válasz is, egyik alapja a tévedéseknek, amit a halott lélek felett uralkodó szabados szellemről írok, ami jelen esetben nyugalomra ad okot.

Ott fogok élni a megkülönböztetéssel, ha látom, hogy milyen nagymértékben áll meg az „Isteni irgalom és igazságosság” dolga amikor előtérbe kerül a tudatlanság. Egy ismert feltételezés szerint, amíg nyitva az Isteni irgalmasság kapuja, azon be lehet menni, de annak, aki nem él az Isteni irgalommal, annak, majd később az Isteni igazságosság kapuján kell áthaladni. Akik az Új Paradicsomi életben keltenek reményt, mégis eltévednek irgalom és igazságosság dolgában, akkor amikor a náluk gonoszabb embert maguk mellé veszik, megjavítani akarják, ezért mert jónak vélik. Esetleg, közben a gonosz által inkább támadottakat lenézik. Nehéz felfogni, hogy ugyanazok táplálnak hamis reményeket, akik a maguk is áldozatai a gonosznak, csak ezt nem tudják. Személyesen azt tudom feltételezni, hogy amikor elfogadom a gonoszságot, akkor múlt és jövő időben ezt feltételeznem kell magamról is, mert a jelen időben megengedhetem, hogy ellent mondjak magamnak. A Gonosz ismert legnagyobb hazugsága, hogy nincs. Az Új Paradicsom létének képzetét, a magasság gonosz Fejedelmei is hirdetik, ingyen van nekik a hazugság, de tudjuk emberi ésszel, hogy ez nevetséges. A gonoszság Fejedelmeit, majd az Igazságosság kapui fogják vádolni, majd később, és démonjaikat, akik ellen ismeret birtokában fel kell lépni. Nem csak a hit, a tudás is számít, és nem mindegy, hogy mit hallunk ezekről. Annyit jelent a hit a Gonosz létében, hogy felismerhető. Részletezni nem akarom, hogy miként működik az Ellenség, mert bukott személy. Az Isteni igazságosságról, és irgalmasságáról, akkor alakult ki helyes nézet, ha valaki életében elindul a földi Paradicsom irányába, de ezt a képzetét olyannak tekintjük, ami nem cél, hanem inkább ok a cselekvésre. Addig hallgasson a jóról, ami benne van, és jöjjön ki, ha kinn a sivatag van, láthatóan. A helyes útra az aktív egységtörekvés vezetne, és ennek útja a világban is megvan. Két tábor van a mezőn, egyik neve Támasz, a másik neve Átlényegült. Az egységet akaró a mezőre megy, és keresi a hit megnyilvánulását a Teremtett világban és a profán Világban is.

A forrásnál már akkor lényegült át a szellemi és az anyagi világ, amikor imában a támaszt megnevezi Jézus az Atyában, benne adott választ, az emberi természetnek. Rejtett nem marad ugyanis, hogy ha a törzs ága lelkileg orientál, ha elhatalmasodik mégis a takaró lombsátor, látszólag az anyagi világ kerül fölébe. Lelki gyökérzetünk a gyümölcsöket lélekben és szellemben érleli, ezért, csupán anyagi természetünk nem tudja helyre tenni a szellemit és a lelkit. Az anyagban kell megtalálnunk az igazságot és az életet. Átváltoztatottan Jézus vére és teste által megjelenik. A bonyolult nem jó válasz. Hogy el ne bukjunk, amíg célt érünk, az Atyára anyagi természetünk okán, és Jézusra az átváltozás miatt is rá vagyunk utalva. Az átlényegülésben azért is fogadható el az Atya, amikor hirdetve van, mert egyéb módon nem tud válaszokat adni az anyagi világ hatalmaskodására, hacsak nem önértelme által, és majd a vigasztaló lélekben.

Világi ok az anyagi lefedettség ismerete, de a célja az Isten Országának felismerése. Az irgalom és igazságosság, isteni tulajdonság, ami a Szentháromság királyságában már hirdetünk az idők teljessége óta. Ez a Támasz. Az utolsó idők képzete felé fordulva, meg kell látni az idők teljességében, hogy az egységet személyesen, mint bekövetkezett és az elkövetkező eseményt az időkben tekinthetjük szelektíven. A források táplálta folyó örvénymentes, és az irgalomban ott van az Átlényegülés, de a híd két partján eltérő képzeteket lehet megengedni. Hiába van anyagi egység a hídon, mert aki hallott a forrásról, az a lelki és szellemi erők dinamikájának eltérő módon engedelmes a képzeteiben. Az igazságosság is felülkerekedett, már akkor, amikor az anyagban elhatalmasodott a hatalmi erő, és akkor is, amikor Támaszt találunk a Gonosz felismerése esetén abban, aki legyőzte a bűnt. Az Átlényegülés kínálta bonyolultság sokkal több, hogy csak az anyagból következzen, de annál kevesebb is, hogy meglássuk benne az anyagi Támaszt. Az Isteni ajándékokat, a karizmákat tehát a szellemi és a lelki felkészülés során megkaphatjuk ajándékként, amit ugyanazon út első zsengéiben, az anyagi világban is birtoklunk, hogy az anyag uralmával küzdve erőnk legyen ahhoz, amit az egységben elérhetünk.

A Teremtett világ és az anyagi Világ származtatja az embert. A különbözőség az ingyenes kapott lelki ajándékok kimunkálása közben, és azon mulasztásban van, hogy ezek kimunkálásához segítség kell. Ha felajánlod magad, a szellemi lelki, és anyagi érlelődésre, majd a mélyebb rétegét a Támaszban látod meg. A Teremtett világ egyszerű, felismeri az anyagi világban a lelki orientáció gazdagságát, ha maradékában, a Világban eluralkodik a Gonosz. A végső idők irányába néző embernek az Egy igazsága, nem lehet múltbeli esemény, mint a halál. Kérdés, hogy az időben mivel találkozhat még az anyag, ha a szellemi lelki és anyagi összetettség rendezetlen. Aki az időkben, a rendezetlenben keresi az egységet, azt az aktív tapasztalat elemeiben meglátja. Amikor a belső és külső választ kerestem, akkor az anyagban kereshető olyan kimenet, ahol a régi és új lelki ajándékok és szellemi válaszok érleléséhez új egység kell. A lelki ajándék közösségi válasznak nevezhető akkor is, ha anyagi, ahogy az anyagi tékozlás közösségi, személyes válasz. 

16. üzenet. Éltető elemek az ismeretben.

Ha a rációnak van kiterjedése. akkor a benne lévő tartalom is tulajdonsággal bír, ami hasonlít ahhoz a kőhöz, amely önmaga alapanyag, de több módon jelenhet meg. Elgondolható, hogy az elemek tanúi a múltnak és a jövőnek, és a teremtett világ egy része ismeretforrás. Az elgondolható pillanat is hasonló a kövek által felfedezhető kiterjedés miatt a megvalósulások szemléléséhez ahhoz, ami értelmet nyer. Az önértelem az elmében megjelenő módokon, az időtlennek az időlegesbe mutató attitűdje a kő szilárdsága. A kőben megvan a lélek, ha a képzetek helyükre kerülnek. Az Atya gondolatában létezik Jézusnak emberi, és isteni alakja, ennek egysége, ami a megtestesülés tervének megvalósulása idejében történik, és azok az elemek is, ami a múltban és jövőben jelenik meg ígéretként, az idők teljessége miatt. Mit jelent tehát a racionális, és mit közöl az ismeret lelki adománya? Az isteni és az emberi közös megnyilvánulása jelezve volt ígéretben az előtt, amikor a Teremtett világ egy része nem fogadta el az Isteni tervet, - vagyis a későbbi bukott angyalok, szembe kerültek a nem ellenséges angyalokkal. Dániel idejében már létezhetett az Atya szándékának olyan megnyilvánulása, ami az Isten királyságát, majd a Fiú a halálán, és emberségén keresztül akarja megmutatni, és a feltámadásban igazolni. És mert a terv az angyali világ egy részének nem volt elfogadható, mert a megjelenő messiás uralmát nem emberi, hanem a szellemi hatalmukra építve látták, nem Isten irgalmára alapozva. Az idő megmutatta, amikor a szellemvilág egy része démoni lett, és a szellemi világ az angyalok lázadása és bukása miatt, jelezte az időknek egy teljességét, minek elemei ma nem csak a világ végére, de az irgalom idejére is mutatnak.

Az anyagi világ önértelme is, és a ráció is kiterjedéssel bír, de meg kellett határozni, amikor elgondolható számokkal jelölik a meghatározott anyagot, hogy lényegében a kő szilárdsága az elme paramétere mellett jellemző az épített civilizációra is, vagyis a közösséget. A folyamat építő kővé tett eleme a komplex szám, mely úgy határozza meg a számot, hogy veszi annak reális és imaginnációs vetületét. Csupán, mert az értéket logikai úton negatív és pozitív tartalommal nem lehetett értelmezni, ezért a függvényeket a komplexitás szabályaival értelmezve, a negatív vetület is értelmes. Ez a profánban a belső konstrukció racionális. És elfogadható üdvszerzőnek az Atya ás a Fiú, aki nem a világból való, és mert a Szentlélek a világban dolgozik, ezért a világi hatalom a hazug önértelem útján nem tud „tárgyszerűen” uralkodni. Az anyagi világ katonája elszalad majd a megfeszített köpenyével. Az ismeret számára megtörténik az átváltozás, és tanítványai jelenlétében maga a lélek szól az Emberfia feltámadásáról. A ráció is szólhat a belső értékről, a beépített kövekről.

Az „önértelem hatalma” megnyilvánul, és ha eseménysíkján mégsem az üdv jelenik meg, az is elgondolható. A megváltást nem lehet az ismeret számára jövőbeli eseményként elmondani, mégis amikor valaki hitre jut, ebben a jelben, azt vízben elmerülve és a lélek tűzében, mint beteljesült esemény láthatja. Ezután a múlt történése felébred az ismeretben, elemeiben, az élő és holt kövek elbeszéléseiben.

Az értelem ma útelágazásnál van. A Teremtett világ komplexitását az ismeret képes felfogni, az isteni egyszerűség átpereg az anyag eseménysíkján, a személyességbe. Isten közeledésének elfogadása, már személyes. Az építő elemek azonban kövek, mint egy épület részei, és mint az alap, akár az időkben is megjelennek eltérő módon, romokban élve, palatában mentegy holtan, kiáltanak a lélekhez a kövek. Az ismeret tükrében beszélünk a bűnről, és a szabad akaratról, és az utolsó idők távlatában lehet reflektálni a beteljesedett ígéretről. Helyén lesz, amikor holnap valóságos eseményként jelenik meg a kereszthalál és a feltámadás. A Szentlélek eljövetelével együtt, miről a világ nem akart tudni. Az ismeret lelki ajándék, ugyan a rációval kikövetkeztethetők az isteni dolgok, de a tudás is, akár a profán belső konstrukciók értelmezései, és a kövek természetének ismerete.

15. üzenet. Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

Elgondolható messzebbről, távolabb a sorba állítható helyi értékekről, még éppen az emlékezet határán, hogyan indul az emberi történet. A kezdetek felé nézve, mint ismerősök tapasztaltuk, hogy reménnyel indult a test az első szellemi találkozójára. Az érkezők, már az ajtóban, rendre megbotlanak történeteikben, de ennek ellenére hamar kialakul a csoporttörténelem, a közösség. A szereplők már nem botladoznak, ahogy a csoport kollektív „világképe” kialakul, amit szereplőknek önreflexióval megformált egyéni akciói generálnak. Ezután van, a szintén botlásból lett egység vagy emlékezeti folytonosság. Amit a szív és a lélek nehezen visel az nem érett meg benne, a kezdetek óta, ami lett az folytatódik.

Amikor értékítéletté alakul a még gyenge lelki vértezetben álló, erős önértelem véleménye, akkorra elfelejthetőnek látszik, hogy történetünk már előbb elkezdődött. A profán világ engedi, hogy a kisközösségek feloldódjanak, és színjáték maradjon, és ami lesz, abban mégse feszítse szét az egység kereteit az egy. Azt pedig, hogy korai történelemben is volt egy korai Legyen szó, ami értékelvű a szabad akaratban, mihez társult csoportos „világkép” is, az már nem is kérdés. A profán világ ereje az önreflexiónál megáll. Innentől várható a jó hír, a testet öltött Ige megjelenése, és azt, hogy maradjon kérdése a világnak, mert a Teremtett világ hallja, mi Isten Országában az a válasz mire reflektálhatunk. A bűntől történő megváltás realitás, az igazság szava, eseménysora rámutat a megkísértésre, és a szabadítás jelen időben van, és a Legyen szó jövő idejű is.

A végességben a profán világ helyi értékeiről a vallások megmutatják, hogy vannak rámutató ígéretek a jövő időre. Számosan temetkeznek, vagy mellettünk egy ismerős temetkezik olyan fájdalomba, amelynek súlyát az embernek született Ige a szavakban orvosolja. nem tudta. Segítség hiányában sokan képtelenek elképzelni is vagy nem akarták hallani, hogy a jövőben a múlt idő tapasztalata megváltozik. Jövőbeli és múltbeli eseménynek tanúja az alvó ember is, ha képzeteinek irányt ad, ha lelkülete dinamikus lesz. Volt, aki az elhagyatottság érzésének elmúltával, mint egy angyal, úgy ébredt fel, és a környezetében, a világ észre sem vette az angyalt. Azt sem tartja számon az elme, hányszor hallgatott, a bukott angyalok szavára, egy „jóakaróra”, akit épp tisztelni lehetett, és kiegyezni vele. Ott meg kell fogalmazni a teremtés és az önértelem határait, amikor személyes döntés lesz azzal egyezkedni, aki rejtegeti a maga megtévedt természetét és uralkodni akar. Volt szó a sötétség térnyeréséről. A bűnözésben látszik a bűn, de a büntetés nem. A kis bűn miatt is ismétlődnek a gonoszra visszavezethető események, és az „észre nem vett” angyal is látszik. Ha örvénylik a híd alatt a forrásokból eredő folyó, talán akkor érlelődik még a képzelet, és akkor az egység vonzásában átalakul valami formában kezdő, vagy épp végponttá egy történet. A léleknek és a szívnek fájdalmas harcait, ennek térnyerését, számtalan történetben jegyzik fel. Akinek a világba van hívása, tudnia kell, hogy hova készül, mert az isteni királyság nem világi.

Az egységre törekedve pottyanunk a Legyen eseménysíkjára, ami korábban elgondolhatatlan volt. Inkább választásunk Lesz az ígéretben, mint ami az önértelemben Lett. Erről van szó, bizonyos egysége a jónak és a rossznak személyes választás is, és környezetünk szemében már a rügyben szétválik, ami majd nyomokban megjelenik az ágakban, ahol felismerhető lehetne, ha nem bálványozzák a „világképet”. A bűnben a megváltás meglétének felismerésével érlelődik, elválik, és választható lesz a két út. Az egység az értékben gondolati marad, elfogadásával az alázatban többek koronája. Vagy a világi hatalom marad az emberek sajátos fél cédulája, vagy belépőjegy lesz a hatalom megosztásába, az idők kérdései az időben racionálisak.

Ha valamit akar a Legyen és az Egység eseménysíkján az Egy, akkor tenni kell egy megkülönböztetést, mert az ígéret megjelenik az ismeret dolgában. Amikor kibontakozik az alvó lélek az ember történeti kezdetében, az elgondolhatatlant megkérdőjelezik azok a szellemi tényezők, akik az emberben nem ismeri fel, az idők teljességének meglétét. Az ismeret részben lelki adomány, részben konstrukció, láthatóan az ígéretes felismerés előzi meg. Az értelmi átváltozás elgondolható és mondható, hogy a kezdet lehet egy diploma, míg másnak a személyes elhívás az erő. A kibontakozás természete eltérő az elhívásban, és más a gyakorlati jogosítványban.

Nem botrány, olyan lelki tartalmakról beszélni, mely a tanításon belül van, de titoknak látszik, és szintén nem botrány azt mondani, hogy a világban csak helyi értéken képzelhető el konstruktív rend, ami a profán valóság. Az átváltozás akkor időszerű, úgy részese valaki, ha az első lépést követi a második. Lesz egy harmadik lépés, ami mindkettővel szimmetrikus, hol már kicsiny ágként jelen van az érlelődés. Az átváltozásban titoknak mutatkozik meg, az elgondolhatatlanban megjelenő valóság, egy korai prófécia. Az Emberfia majd nem azért fogadja el a kereszthalált, az isteni tervet, mert az helyes, hogy megfeszíthet, megostorozhat, semmibe vehet egy igazat a világ, hanem azért, mert nem látja, hogy az igazság testi lelki szenvedés. A kereszthalált azok fogadják el, ez következik a bűnbeesésből is, hogy az isteni irgalom a bukott világ mellett van, az igazság átlényegülésének következményeinek későbbi megismerése miatt szabad választással magára vette az Emberfia. Az őt kereső, a tanítvány is az elgondolhatatlan távlatában, megérti, hogy az isteni terv az anyagban jelen időben megmutatkozik. A feltámadás üdvterve alapján, aki bűnben maradt, aki a hatalmat fogadja el, de még nem ébredt fel az isteni lélek erejében, részese lehet a szenvedésnek és annak, ami utána következik. A tanítvány érti, hogy a belső rend ezért fog visszatérni az első szeretethez, mert az isteni. Ha Egység van az elgondolhatatlanban, akkor már összetéveszthetetlen az isteni, és az emberi. A jelen olyan, ami helyi értéken emberi választást sürget.

Ha az emberi emelkedne istenivé, az ezotéria, megbicsaklik a „tanítvány” térde. Ezért az isteniben az alázat ágának erősödése van meg, majd az erőben az, amit az imádat tüze táplál. Nincs egységben a bűnös teremtménnyel a hatalmi bűnözés, de aki „világkép nélkül” is egységben él, aki látja a bukását elkerülő világot, a szeretetág gyümölcsét meg kell keresnie. Az imádkozó meghallja a Lélek hangját. Krisztus itt van már az ajtónál, eljön az egységben az egynek is, közeli az idő a keresőnek.

14. üzenet. A tisztelet látszata is hiányzik.

Ismét szólítom a felnőtteket, ha mutatták már a kedvesség valamilyen jelét, adjanak hálát az élet szépségéért, ha nem azért, elveikért. Mert sajnálatosan gyakori, amikor egy bedőlt világban, már lelki halottként viselkednek sokan, miközben a hatalom valamelyik hivalkodó véglénye elvszerű viselkedéssel meggyalázza valamelyik embertársát. Aki tiszteletet vár, közben hiúságával teszi magát elérhetetlenné, annyit tegyen, mint amit a tolvaj, ha tetten érik, hogy vállalja a lopást. A többség elfelejtette az eszményt, amikkel büszkélkedtünk egykor. Most újabb eszményeket hazudnak az újak. Nem ti, kedves régiek, nem értéket kérek számon, arról van szó, ami még most jön. El lehet gondolkodni, főként, mert a teremtett világban elképzelhetetlen sok kincs van, és nem látjuk a kincses fákat, a személyre szabott hivatás gyümölcsét sem teremjük meg. Nem közömbös, hogy milyen gyümölcsről ismerszik fel valaki, a hazugságéról, vagy a tiszteletéről, és közömbös lesz ez is, ha itt van az új világ.

A mérték nem számít, ha lélek edényei vagyunk. Ez kötelez, habár az emberek szelleme többnyire messzebbre készül, nem áll meg, hogy a munkája szépségén gyönyörködjünk. Ami felépül az egységben a híd, amit egy forrás táplált, a folyó most vakító tűzfolyamnak látszik az egyik partról, apadó sekélyes békatanyának a másikról. Az emberek megállapították, hogy több forrás létezik, és a híd alatt veszélyesen örvénylő folyóba emberek ugranak. Messzebb is mennek ma azok, akik képzeteik elfogadottságától nagyon oda vannak. Magát isteníti a teremtmény ismét, és háborúra készül, mint régen. Magukban tesznek kárt, kikkel valamikor mi is egységben voltunk, és így vagy úgy, az egységhez való viszony mértéke nem a közös nevező, hanem a legkisebb közös többszöröse lett annak a számnak, amik ma leszünk, ha számok maradunk, mint néhányan rég is így gondolták. Nem mérték, de viszonyszám ez, mutatja annak mértékét, mi kapcsol a lényeghez, az Egységhez. Azt is mutatja, hogy mennyire szakadt el a lélek látszólagos evolúciójában az ember, attól, amit az őt kereső, megújító Szentlélek mond. Aki már süket, és elvakult, az is látható a képen, ha másként nem, lelki edénye, inkább tartalmatlan, mint tartalom. És vannak a kitaszítottak, mi vagyunk a törtszámok. A látható hatalom embere főként lényének dinamikáját tartja fenn, de a királyságban élve is, kevés fogalma van a lélek, a test és a szellem egységéről. Ha fizetjük az italukat, elmesélik milyen is a hatalom civilizációja. Tetten érhető a valóságban, a teremtett világ. Annak egyedi természete, hogy a Világ vesztésre áll a Teremtett világ irányba, és viszont. A lelki edények különbözők. A királyságról, az Egy világáról most kevés szó van.

A felnőtt ember odahagy értékeket, hasonló kérdést lehet feltenni neki, mint a gyereknek. Tegyen fel a felnőtt magának két kérdést, és várjatok, mit a válaszol. Első kérdés: „Én vagyok az ember, akinek népe van”. Másik: „Én vagyok a nép, akinek embere van”. Te kihez hasonlítasz. A válasz téged is fog jellemezni, ha van válasz. Az egyik tévképzet a másiktól eltér, de további kérdések felvetését követeli meg. A gondolatkísértet pihentet. Aki a felnőttek válaszát, analízisét misztifikálná, az félre érti a javaslatot. A kérdéseket kitartóan fel lehet tenni, kérdések is lesznek, sok válasz, annyi ahány élethelyzet. A törtszámok összeadva többek, mint az egész.

Az angyali hangok meghallása nélkül, az önértelem, nem keresi az istenit, és nem is szellemes, ha sejtése alakult ki a vallásról, de a tisztelet látszatát is elveti. Hasonlít ahhoz, aki a tiszteletet hazudja. Elárulja, hogy a „gyermekit” és az „érettet” is tapló módon nézi. Nem fog nevetni a válaszok egyszerűségén sem a szülő és a gyerek sem, ha rögzült képzete van az „emberi tárgyszerűségről”. Arról a mi nincs neki, mert elvei és világképe nem engedik, hogy fogalma lehessen. Így, a világi képzetek, minden csalóka kitalációját belevetítve egy még nagyobb „egységbe”, amikor „mindent tudás” részese nem érti az időtlent. Ott van a kezdeteinél, ahol a „tisztelet látszata” átfordult hazugságba. Megújulva a víztől Isten Országában a király ember akart lenni, mert alámerült. Mária, Jézus anyja kegyelemmel teljesnek mondatott. Ki hasonló Gábrielre, amikor az angyali világ tagadható lett, elég korán, és a lélek evolúciója után, a tisztán anyagból formált ember képzetei átcsapnak démoniba? Az anyagi világvége „tárgyszerűsége”, amikor az világ Fejedelmeit akarjuk megszólítani tárgyszerűen. A tisztelettel „elvesztettem a nevem”, vagy sokszor „egymás vagyok” szóképek helyett mondható, hogy tört szám lettem, kitaszított vagyok. A világ többet kér, a gondolatkísérlet az igazság vigasztaló lelkét akarja megszólaltatni.

13. üzenet. Hazajáró gyermekek.

Ami fikciónak látszott nem mindig az. Sokszor a lélek több kárt okoz magának áteredően, mint tiszteletlen gyermek, aki a felnőttől csekély tárgyszerűséget csen el. Mintha érettebb akarna lenni képzelete, ami távolról sem társzerű, inkább az önreflexió öröklődő hiányára mutat. Idővel belepottyant néhány könnycsepp abba a pohárba, mibe a felnőtt italkészletéből hiányzó italt tölti, és máris az önértelem táguló világában, egy rossz gondolattól megkeseredik az ember. A rossz gondolat miatt szerepcsere is történhet idővel, vagyis a jól nevelt gyermeknek és tiszteletlen felnőttnek sem lesz érdemi kérdés a lelki trauma. Ha az önértelmében erősödő embert felismeri a hatalomban, addig nem lesz semmi tétje a rossz gondolatoknak. Azon közösségek, akik a gyermekben észre veszik, ami a hatalom civilizációjához tartozik, azok a részhatalom fikcióját és stílusát megkülönböztetve, az "ismeretből" származtatják az egzisztenciát. Megengedett, hogy a „kivételezettek tudása” több legyen, mint "részismeret", a hatalom a rossz gondolatot ezért nem abszolutizálják. Az Egy királysága feltételezi a lelki evolúciót, és nem azért, mert az önértelmi világkép a „végtelen tudásból” nem következtet a lélekre, hanem mert nem empirikus ott, ahol terep a lelki tényező. Vagy azért mert elhalt, Egy „tárgyias” ember hatalmát vizionálják maguk fölött a hazatérő gyermekek, amit épp a világban érleltek helyi értékké. És persze hajlanak majd arra, hogy az „önértelmi” hatalom skanzenjeiben nézelődjenek velünk együtt. Ha az elsüllyedő világ erős képzeteit látják az Egyről, a lelki látás tudását nem fogják viszonozni. Kimondva, hogy nincs láthatatlan egység, csak a harcosok egysége. Azt, hogy épp a skanzenben van, ami a szemlélődő szemét kiszúrja, az nem vezeti felismeréshez. A rossznak nem lesz tétje, ezáltal porszemnyi lesz a lélek ereje fikció. A szenvedés értéke olyan valóság, amit a világban találnak meg a hazatérő gyermekek, és akkor helyi értéke az önreflexió. 

Érvényes a figyelmeztetés, az Egy uralmát elismerő felnőttekre, az egyezményes Egységbe törekvőre is, hogy olyan borba csöppent kis könnycsepphez hasonlítanak, mint amik a hazatérő gyermekek elcsent italába estek. Aki hozzájuk hasonlóan a bódulatban, vagy a „mindent szabad” örömében tapasztalják meg pusztulásukat, a Világnézet serlegében, az egységben látja meg az egy az angyali világot, a bukottal együtt. Ezért valóság és fikció is, hogy szenvedéssel jár, ami a hazatérők nagy jele. Ha a lélek harca a szívben, szellemessé és emberivé teheti a testet. Leszűrhetné akárki, hogy mennyi társ-gondot jelent a hatalom megismerése, a Világkép. A hazatérő nagy arcú gyermekek is eltévedt szülőkre találnak, és az újak növekvő hatalmi logikájában már nem marad meg a „végtelen tudás” táplálása mellett, a "láthatatlan létezőnek" a szeretete. A szőlőművesek, élnek halnak a borral, mert az eredmény látják a borban, ahol a szőlőtőke a helyi érték, ami terem.

A szőlővel sok munka van, de fontosabb is van a munkánál. A gazda munkásokat fogadhat, kinek-kinek megadja a kialkudott bért. Akit később fogadott fel annak is annyit ad, amit azzal kialkudott. Az a gazda dolga, nem kérheti számon a munkás, hogy mikor jött, és mennyit dolgozott, csak a kialkudott bért kérheti. Kiérlelt tanítás ez, gondoljátok el, miért következne a földi Paradicsom valami hazugságból, miközben az engedelmesség lett a háborús készülődés terepe. Engesztelést végzik, azok, kikben az Atya, mint Fiában megváltást is akart, a tanítványokban. Engesztelhetnek a hazatérő gyermekek és a nép is. Meg lehet érteni, hogy a helyi érték két alapelve tudomására juthat akárkinek. Egynek egység az időkben megvalósuló idő. És az idő formája a térnek, mely az időket nem tükrözheti az egyben, csak az egységben.

A misztika és az ezotéria közötti különbséget párhuzamba nem hozva, kimutatható tanítás van a jóról és a rosszról, épp ezért tisztába kell jönni a szellemi dolgokkal. Egyben fogalmazható meg kérdés, a hazajáró gyermeknek. A gondolatkísérletben, tegyünk fel két kérdést a gyermekeknek. Talán épp magunk is megtudjuk, hogy merre keressünk egy jó tanítást. A világlátással kapcsolatban feltehető két kérdés a hazatérő gyermeknek, és kitetszik, mi lehet az esetleges válasz mögött. Első kérdés: „Én vagyok az ember, akinek népe van”. Másik: „Én vagyok a nép, akinek embere van”. A gyerekek még könnyen asszociálnak, és van lelki életük. A válaszban a merre tovább lesz a nagy kérdés, ha magatok és a gyermek is reflektál. A szellemesebb kérdések utána újabb válaszokhoz vezethetnek, melyben megdőlhet a világszemléleti elv. Paradoxon, de újabb válaszhoz vezet a kérdés megfogalmazása válasz formájában. Aki szabad akarattal az fogadott gyermekséget választja, dönthet, és meghatározhatja képzeteinek változását. Feltehető mind a szabadság, mind a jegyesség számtalan válaszra váró kérdése a személyes és közösségi létformára, amely fontos életvezetés dolgában a hazatérő gyermeknek.

A rossz gondolat kísértete.

Az emberek szeretnek képzeteik kötöttség nélkül szárnyalni, majd találnak másokat, akik táplálják az önértelmet igazoló világlátást. Azt is mondják, hogy a vallás, Egy hit a többi között, közben hazugok, mert nem hisznek az Egyben lévő Egységben. Egyesek szerint, az isteni szó felfoghatatlan. Miért is akarják a Fiú királyságában a „tárgyszerűséget” számon kérni. Mindaz, akik a tárgyak mögött rejtőzve, szembe állítja az „örökség” látható hiányát, azzal amit azonnal elfogad, vagyis a bűnben eljegyzett szabadság hazugságával, ami láthatóan közös vesztességet jelent. Mert amíg a világnézet szellemes valami, lehet a nagyobb közösség kirablásának veszélyes módja is, amit tagadunk. Az Atya létének felismerése személyes, és csak utána tárgyi kapcsolat, és nem lehet konzekvensen, és tudás hiányában gyermekesen „kitalált létezőnek” nevezni, az ellentmondások atyájának nevében. Igaz, hogy az ismeret származtatott tudás, de előjogként kezelve vallás ellenes terror. Ismeri a befogadott tapasztalat a civilizációt, és az abszolútumot nem? Addig a múltat a jövendőtől, a történelmet a történettől, az írásokat a benne foglaltaktól az emberek nem akarják, nem is tudják elválasztani, ha nem sokra becsüli a felnőttet a gyermek. Olyan tárgyszerűséggel ítélkezni, mint ahogy az újszülött, öregembereknek beszél, hasonló az öregember vicceihez, amit jegyességéről mond olykor. A „sokkal kevesebbel” több elérhető, megmutatkozhat az idők és az idő különbözősége, az ellentmondást látva, mert a történetinek és a történelminek más vonzata van. Az egy időtlen, az egy az időkben egységes. Aki áldja azt, akik átkozza őt, az nem lesz ellenséges.

A rossz gondolat kísértetének ellent mondva annak is beszélni kell, aki engesztelni akar azért, aki nem becsüli a fentebb valót. Áldani és dicsőíteni, a rosszaknak nem engedni olyan, ami egy gyermeknek még nem elfogadható. A felnőtt büntethet, mikor tudja, hogy milyen a gyerek. Az érett felnőttnek meggyőződése legyen, hogy betegségben, önsors-rontásban szerzett tapasztalata, mennyire közel vitte a jóhoz. Játékszerei a hatalomnak, hányszor gondoltalak a jóban megerősödöttnek titeket, miközben épp odahagytátok engedelmességeteket. És hányszor látom magam értelem nélkül harcolni. Uram, megszégyenítettek, és a szégyentelenek között találtam magam. Megértettem, hogy áldva ellenségem, már engedelmesebb leszek.

Egy jó gondolat és az ezotéria leválik a misztikától. Ha múltunk vádol, egyik tévedésünk, hogy nem tudjuk megváltoztatni. Értékelni nem lehet a jelent míg a közösség és a múlt hibáját szellemben nem aratjuk le. Fenséges tudását látva az Egynek, a halandó meghajol az érték előtt. Aki fogadott gyermek lehet eséllyel ráébred a létező egy énben, hogy a közösségi ember, aki érdeklődik abban a jegyesség amire vár jegyese is, és láthatatlan létezése a jövőben. nem csak a jelenben, de a régmúltban és a közeljövőben is meg fog megmutatkozni. Erről van szó, az egység, érdeklődés, annak belül érlelt dinamikája, a létezőt, és a „mindent tudó” jelen idejű embert, tárgyszerűvé teheti, a koronában.

A múlt és a jövő Egyben van, de dolgait a Lélekben fedi fel. Az isteni ígéretek nem ellentétesek, ha cáfolják a társzerűt, az időkben az időt, Egyben az Egységet. Figyelmeztetés és útelágazás az idejétmúlt történeti tárgyszerűség, és ami az ígéret történelmi racionalitása, az nem egy út vége. Az egység királya látja, hogy bárányai léteznek. Létezésünk horizontján lebukik a rossz gondolatok kísértete, és értelmet nyer az időben, az egységért vállalt szenvedés értéke. Így vannak rossz gondolatok, melyekben a szenvedés is része életnek, ha értelme kitetszik a jövőben és a múltban, akkor a koronában is ott van az aratási idő. A szenvedésben az üdvös jelent mutatja meg a gyermek, aki legelteti nyáját vasvesszővel. A szenvedés fedi fel a jövőt, és ahol a vigasztalás a múlt, az részben látható. Másként leszünk nagy bizakodással az egység koronája iránt, ha a jó és rossz is feltetszett, és a lét terve is árnyaltabb.

12. üzenet. Az engedelmes feltárulkozás után.

Nem volt hihető, hogy az ember angyali segítség nélkül, és a lélek ajándékai nélkül élve maradhat. Az önértelem elfelejti az angyalokat, azokat a szellemi lényeket, akik ma is elfogadják a szabad akarattal rendelkező embert. Az elme nem ad okot arra, hogy a test még inkább az ellenséges világban éljen, megújított szabadságban vagy szolgálatban, és csak azzal, amit ajándékba kaphatott, annak erejével bízzon a lélek kiáradó teljességében. Mikor az új jegyességben lesz beszédes az angyali világ, a felnőttvilág fogadott gyermeksége a feltárulkozás ideje után el fog jönni. A világnak elküldött Jézus Krisztus, az a bárány, aki a betegek hitét látva ma is gyógyít, ismét eljön. Örökség a bárány második eljövetele, ás az Édenben megvalósult második teremtéshez hasonló, titokzatos forrás alatt, az Egységben épített híd, ami az Atya akaratának valósága, a szabad akarattal bírónak hirdetett feltárulkozás örömében.

A Megváltó népe az ígéret gyermekeiként jelenik meg, az apostol olvasatában: - „Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok…Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek ismét magatokra a szolgaság igáját.” (Gal 4,28.31-5,1). Miféle örökség lesz a gazdátlan föld, ki akar cselekedni itt, vagyis aki marad az miben jegyességben bízik? Mert egyik választás, hogy aki marad a rossz gazda földjén a gonosz szolgája marad, a másik viszont, aki szolgaságba menekül, előbb-utóbb fogadott gyermek az ígéretben. A rossz gazda idővel meghal, tulajdonsága szerint örököse sem lehet egy személy. Akkor a gazdátlan föld, ígéret szerint élőké lesz, akik szolgálatba menekülve visszatérhetnek. A gazdátlan föld nem a lázadóké.

Mi vezetné az értékhez a gyermeki hitet, hogy elhagyja rossz gazda a földjét? Az időben önmaga, az ember nem tudja megragadni a közös emberi egységtörekvés lehetőségét. Az időkben önértelmet hazudik majd, aki látja az idő végét. Miközben a hatalmi időket tanítja, megveti az Egységet az időben. Ha az Ige nem csak kiszólít, hanem működik az időkben, vagyis az Egységben, akkor a cselekedetre ad választ az erős lélek által, és megmutatja magát, miként tudja megnyílni a testet. A szó hallása és a cselekedet a lélek megmentése lehet. Az ima is a türelem és a várakozás erős lélek által az elmének szellemi választ ad. Tehát menekülve a szolgálatba a gyermeki hit kimondhatja, itt vagyok.

A gyermeki hit a lélektől származó erős szellemi akaratot jelent. Ami a lélek sötét éjszakájának ideit idézi a szeretetnek történő feltárulkozásban, a bárány megmutatja a szabadság irányát és a sötétségét is, amiben neki, így élnie kell. Mindig ígéret vezet vissza az időkbe, ahol az egység ideje kezdődik és véget ér. Észreveszi a bárányt az időben is, aki itt látja a kivetettség állapotát. Aki keresi, annak megmutatja halálát a bárány, a kivetettek feltárulkozása sokakat magával ragad. Innentől kezdve, akit megmentett, és akinek halálát megmutatta az már nem szemlélője a kivetettségnek, és a sötétnek. Az ígéret gyermekei mellett sokan állnak, majd jegyesei lettek.

A forrás alatt a hídnak két partján a profán értéket az egységben értetjük meg, ahogy azt is, hogy az Isten Országában élő ember milyen dicsőségre jut, és hova vezethet másokat. Gondolhatja az elme azt is, hogy a bárány az időben belehal a külső sötétség látványába, ami rámutathat, hogy pásztorlásra szorulunk az időkben. Megtalálható a kivetettek között, a menekültek kezében a pásztorbot? A látók is vakok akarnak lenni, amikor a veszélyre történő figyelmeztetés kegyelemforrás lesz, csak az egység elfogadása lehetőség, amit minden ember megkap. Megérti az idők és az idő között lévő különbséget, amikor ismét hallja a szót, és az időkben vissza fog térni a gazdátlan földre, mert ez az üzenet folytatása. Aki nem érti meg ez után, hogy mit nevezhet gazdátlan földnek, mikor akarva-akaratlanul a folyó zúgása a hídnál elnyomja kiszáradt kútnak és a forrásnak a szavát, az egységre profán világban jut, az megértheti, hogy mi a gazdátlan föld, amit a háta mögött hagyott. Egy élet érlelődve kapcsolódik az Egységhez, annyira „egyszerűen” mint, aki emlékezetében füves legelőt kaszál, és mert a jelen idő hamar véget ér, nem élheti meg önértelme az idők folytonosságát. Fel lehet tárulkoznia, meg kell nyílnia a testnek az „ígéretek” természetének megértése miatt is a profán világban.

11. üzenet. Akik hisznek a báránynak.

A bűnt nagyvonalúan kezelve tudjuk meg, hogy mi következik ebből. A kiszáradt kút beszédével vádlottjainak vizet kínál. Az önértelem rabszolgái hazug bűnözők csupán. és azok lesznek a szabadság rabszolgái is, akik a hazugságokat felismerve. maguk is célpontjai lettek a bűn hazugjainak. A bűnvalló beszédére figyelve ráébred, hogy amikor megnyílik lelkének vádló szája, akkor a bűnben élők szája bezárul.

Irgalmas kér a bűnvalló, megszólítja az égi bárány is, ha mégsem vállalja a munkát a földeken. meddő marad világi képzelete és nem lesz haza térő, csak bűnöző. Mondhatja azt is, hogy hatalma van a báránynak, és a hazugságot felismerve a természetbe kivonulva megtanulja a földművelést és az állatokkal való munkát. Inkább szolgáljon így aki még benne maradt a bűnben, mint szolga legyen a szabadság útján. A gyermeki lélek hogyan érthetné meg a figyelmet, és a lelki beszédet, ha a bűnözők akadályozzák, és nem jön a pásztorhoz. Gondolni fog a bűnre, aki a bárányt és a megvert pásztort felismerte, mikor már hatalmaz kapott.

Ketten mennek egyazon úton, szemben egymással. A bűnöző és a nézelődő ember. Az egyik rendre nekimegy a másiknak. Utóbbi elgondolkodik, észbe veszi, hogy nem tud elmenni a másik mellett, valahogy nincs hely. Egyre idegesebb, és eldönti, neki megy a bűnözőnek, aki már alig érzi a kis ütközést. Kissé megperdül ugyan, mégis holtan esik vissza, a benne lévő bárány lábai elé. És lám, a bárány egy bűnözőt lát maga előtt feküdni. A haldokló szavai a báránynak szólnak, elmondja, hogy naponta ment neki az úton a szelíd embernek, és észrevétlen bele is öltözött a szelíd ember testébe, mert annak maszkjában rabolhatott.

Amikor a bárány megjelenik, nem halottként várható, ahogy megöletett. Amikor az önértelem uralta gondolatok felett mond gyászbeszédet koppint lábával, akkor a lélek, és a szellem elválik a testtől. Miket mond, kérdezik az épp születő emberek, és a távozó emberek válaszokat fognak mondani. Mutatnak a pásztorra, rákérdeznek a nyájra. Visszakérdez a bárány: „Ha megnyitott teste a halottnak megszólhat, akkor ma búcsúnap van?”. A nyitott ég alatt búcsúbeszéd hallatszik.

Megsemmisül a bárány ebben a gyászbeszédében, amikor pásztora eltöri a saját botját, mégis akik hittek a báránynak ez isteni kedves jel. Amiben van látás és menekülés is, az most a nyájban a kosokra nézve büntetés. A bárány a nyájat becsüli, a pásztor tettekben a gonoszok rabszolgáit látja. Az embert rossz helyzetben van, hatalmas a soha nem látott sötétségben, mégsem kedves neki a pásztor hatalma, kedvesebbek a kosok. Ha meg is vakult és kopogó botjával jár már, a bárányt akkor is biztatja az írás: „Még azt is megengedem, hogy Izrael háza azzal a kéréssel forduljon hozzám, hogy sokasítsam meg őket, mint valami emberekből álló nyájat; mint egy szent állatokból álló nyájat, mint egy Jeruzsálemben ünnepekre összegyűlt nyájat. Romokban heverő városaitok így telnek meg emberek nyájával. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr”. (Ez 36, 37-38)

10. üzenet. A bárány meg akarja ismertetni magát.

Zsenge füvecskét táplál az egység harmatja, az égi bárány is növekszik. Időben és időkben az irgalom erejét megtapasztalva az önértelem halódó tudata élhet királyi örökségével, ha érlelődő gyermekként tudott élni. Aki az Egységhez térhet haza, vagy az ébredő belső élethez, tudata az időkben új nevén „irgalomban érett” lesz, világa újra „nemzett”. Az anyagi világ „szabadság képzete” túlzottan erős, a „gyermeki bénaság” szívöröme itt nehezen ér el a kövekhez. Munkát végeznek az idők, vízfolyások támadnak, és a hatalom tárgytalan szavai beömlenek a föld belsejébe. Gyermeki hívásra sem tér vissza könnyen a néven szólító idő, és a holnap gyermeke messziről jön vissza. Aki a lélekhez beszél szükségében, az kap és megszabadítom, ezt mondja az Úr: "Amit átadtok idelenn, a lélek által Országomban megsokasodik. Elhagyva a bűnt és annak büntetését, ami itt gyötört sok szívet, nálam sokak örömének forrása. Látva az egység bőséges mezöjét, titok nem marad a kövek szava, a féltékeny nem gyarapodik természetében. Az egység szeretete itt a reményben, a bűnösök között hozott áldozat ott nyer teret".

Aki belép jegyesével és háza népével az egység világába, innen, ha tetszik majd, a világból nemzetével szabad akaratának gyümölcsével térhet vissza, gyűjtheti házába. A bárány akarata az emberen keresztül lép egységre az eredeti tervvel, amikor az érték válságba kerül, az Egyben megtalálja királyságát. Amíg a bűnt lehet tagadni, addig az értéket nem. A halott világban teljesedett ki az is ami valamikor élet volt benne, mert ennek a világnak volt ideje, mikor még elfogadta a közeli vég valóságát. Ami gyermeki ésszel felfogható volt, vagyis az idők közelsége, ma nagyobb igazsággal bír a világnak hirdetve. Így lehet boldog az időkben a bárány.

A beomló világban elfekszik az ember, és feje felett, koppant lábával a bárány. Hová lett a múltbeli tárgyszerűség, mert a múlt és a jövő ebben a pillanatban szánalmasabb, mint amilyennek a világ mutatta, hazudta. Amikor a megölt bárány közeledik, vérének erejére minden hierarchia válaszol. Az időben az időknek üzen személyesen, a lelket megölni képes emberi tudatnak, a bárány menekülő út, élteti a természetet. Megfordítva az elme kérdését, a válasz is megfordítható, vissza lehet élni vele, ha a „fényhozó” szellemi hamisságával vádol. A közösségek hallják az elme élő köveit, és a bukást is meglátják.

Az ember a bárányban holt és az élő lehet. Amikor enni akar, lelkének megnyugvást kell kiharcolnia, ahogy a füves legelőkre vágyik a pásztorolt nyáj. Észre lehet venni, hogy aki szolgált a hatalomnak nem süket, mert a süketnek a szégyentől való félelem pásztora. A Fiú eljött a világba, az irgalom miatt, szenvedéssel szerzett királyságában, egységbe vezet. Ezért mondhatta az elközelgő jelenésekre mutatva, hogy beteljesedett az atyai terv, mert az a múltra vonatkoztatva a bukott szellem legyőzését jelenti, a Szentlélek közeli elküldése fogja elhozni. A vigasztalás az elmének, hogy a világ vége ma is közeli, a jövő időre is mutat a bárány, szólni akar. Személyesen is, a közösségben is ideig, időkig és fél időig.

9. üzenet. Ha messzire visz szellemed.

Mikor a hit kifejezése gyermekes, és messzire viszi a szellemet, akkor mi marad, hogyha az ellenség is kinevet. Amikor az anyagi világot démoni erők akarják uralni, szabadságot hirdet piacukon a tábla. A gyermek ezére nevet, ahol a hiteles nem elfogadott, csak a szellemes. Nevet, és azonnal elrejtőzik az Ellenség mögött mikor kérdezik, ezért mondja azt, amit a gonosz tükre matat. A megnyerni vélt hatalmi valóságban kell háborúskodnia szellemének, ha akadnak támogatói. Aki győztesnek képzelve magát túllép határain, az ellenséggel találkozik. Abban a pillanatban, mikor már az nem jelent veszélyt nevét megváltoztatja Ellenségre. A világ erősei nevetnek, és tovább táplálják a szabadság táveszméjét, és a későbbi szolga ismét nevet. A gonoszt nehéz bántani, mert hazug. Egy biztos, hogy kísérteni fog a bűnben. Az Új Paradicsom árnyékában élő hatalmasok szelleme valamikor még messze tudott jutni, ma már csak abban közösek, hogy új világképet nem keresnek. Maguk közé számolják az ellenséget, ha angyalok beszédét közvetíti valaki, idővel növekszik hatalmuk. Ha az idők végén a hit és nyugalom elfogadja az anyagi világot, a vesztét érző szellemi ellenség gyengül. A harc régen eldőlt, ami nevetséges volt, ma nem az.

Látható, és aki rákezdsz megérti, hogy milyen érdektelen a bukott szellemnek a test esendősége. Aki szívében befele nézve itt megtér, az kinyithat egy ajtót, ami időben az élő világ felé vezeti. Mi lehet ezután. Legyél csak szolgáló, menekülj a gazdátlan földről, amit egy nálad gonoszabb ember szerzett meg, aki nem hagy örököst maga után. Emlékezz szolgaságod éveire majd, a földre, ahol menedéket kerestél egykor. Az élő világ és a test identitás, ahol az elme felismeri a szellemi lényeket, a szellemi pártfogókat és a bukott démont. Van ajánló, aki jobb sorsra visz. Induljon meg sem születő gyermekek után. Kinek lánya meddő, fogadjon örökbe mellé élőt. Sírjon, akit siratnak, mert a kiszáradt kút mezején a „megölték, de él” bárány az Egység. Egy királysága a múltnak a földön a bűnös ember, és sokan lesznek az újak. Az irgalmasság hirdetője az elmének szellemi korlátokat állít, és átlép ezeken ha igaz.