Az emberek szeretnek képzeteik kötöttség nélkül szárnyalni, majd találnak másokat, akik táplálják az önértelmet igazoló világlátást. Azt is mondják, hogy a vallás, Egy hit a többi között, közben hazugok, mert nem hisznek az Egyben lévő Egységben. Egyesek szerint, az isteni szó felfoghatatlan. Miért is akarják a Fiú királyságában a „tárgyszerűséget” számon kérni. Mindaz, akik a tárgyak mögött rejtőzve, szembe állítja az „örökség” látható hiányát, azzal amit azonnal elfogad, vagyis a bűnben eljegyzett szabadság hazugságával, ami láthatóan közös vesztességet jelent. Mert amíg a világnézet szellemes valami, lehet a nagyobb közösség kirablásának veszélyes módja is, amit tagadunk. Az Atya létének felismerése személyes, és csak utána tárgyi kapcsolat, és nem lehet konzekvensen, és tudás hiányában gyermekesen „kitalált létezőnek” nevezni, az ellentmondások atyájának nevében. Igaz, hogy az ismeret származtatott tudás, de előjogként kezelve vallás ellenes terror. Ismeri a befogadott tapasztalat a civilizációt, és az abszolútumot nem? Addig a múltat a jövendőtől, a történelmet a történettől, az írásokat a benne foglaltaktól az emberek nem akarják, nem is tudják elválasztani, ha nem sokra becsüli a felnőttet a gyermek. Olyan tárgyszerűséggel ítélkezni, mint ahogy az újszülött, öregembereknek beszél, hasonló az öregember vicceihez, amit jegyességéről mond olykor. A „sokkal kevesebbel” több elérhető, megmutatkozhat az idők és az idő különbözősége, az ellentmondást látva, mert a történetinek és a történelminek más vonzata van. Az egy időtlen, az egy az időkben egységes. Aki áldja azt, akik átkozza őt, az nem lesz ellenséges.
A rossz gondolat kísértetének ellent mondva annak is beszélni kell, aki engesztelni akar azért, aki nem becsüli a fentebb valót. Áldani és dicsőíteni, a rosszaknak nem engedni olyan, ami egy gyermeknek még nem elfogadható. A felnőtt büntethet, mikor tudja, hogy milyen a gyerek. Az érett felnőttnek meggyőződése legyen, hogy betegségben, önsors-rontásban szerzett tapasztalata, mennyire közel vitte a jóhoz. Játékszerei a hatalomnak, hányszor gondoltalak a jóban megerősödöttnek titeket, miközben épp odahagytátok engedelmességeteket. És hányszor látom magam értelem nélkül harcolni. Uram, megszégyenítettek, és a szégyentelenek között találtam magam. Megértettem, hogy áldva ellenségem, már engedelmesebb leszek.
Egy jó gondolat és az ezotéria leválik a misztikától. Ha múltunk vádol, egyik tévedésünk, hogy nem tudjuk megváltoztatni. Értékelni nem lehet a jelent míg a közösség és a múlt hibáját szellemben nem aratjuk le. Fenséges tudását látva az Egynek, a halandó meghajol az érték előtt. Aki fogadott gyermek lehet eséllyel ráébred a létező egy énben, hogy a közösségi ember, aki érdeklődik abban a jegyesség amire vár jegyese is, és láthatatlan létezése a jövőben. nem csak a jelenben, de a régmúltban és a közeljövőben is meg fog megmutatkozni. Erről van szó, az egység, érdeklődés, annak belül érlelt dinamikája, a létezőt, és a „mindent tudó” jelen idejű embert, tárgyszerűvé teheti, a koronában.
A múlt és a jövő Egyben van, de dolgait a Lélekben fedi fel. Az isteni ígéretek nem ellentétesek, ha cáfolják a társzerűt, az időkben az időt, Egyben az Egységet. Figyelmeztetés és útelágazás az idejétmúlt történeti tárgyszerűség, és ami az ígéret történelmi racionalitása, az nem egy út vége. Az egység királya látja, hogy bárányai léteznek. Létezésünk horizontján lebukik a rossz gondolatok kísértete, és értelmet nyer az időben, az egységért vállalt szenvedés értéke. Így vannak rossz gondolatok, melyekben a szenvedés is része életnek, ha értelme kitetszik a jövőben és a múltban, akkor a koronában is ott van az aratási idő. A szenvedésben az üdvös jelent mutatja meg a gyermek, aki legelteti nyáját vasvesszővel. A szenvedés fedi fel a jövőt, és ahol a vigasztalás a múlt, az részben látható. Másként leszünk nagy bizakodással az egység koronája iránt, ha a jó és rossz is feltetszett, és a lét terve is árnyaltabb.
A rossz gondolat kísértetének ellent mondva annak is beszélni kell, aki engesztelni akar azért, aki nem becsüli a fentebb valót. Áldani és dicsőíteni, a rosszaknak nem engedni olyan, ami egy gyermeknek még nem elfogadható. A felnőtt büntethet, mikor tudja, hogy milyen a gyerek. Az érett felnőttnek meggyőződése legyen, hogy betegségben, önsors-rontásban szerzett tapasztalata, mennyire közel vitte a jóhoz. Játékszerei a hatalomnak, hányszor gondoltalak a jóban megerősödöttnek titeket, miközben épp odahagytátok engedelmességeteket. És hányszor látom magam értelem nélkül harcolni. Uram, megszégyenítettek, és a szégyentelenek között találtam magam. Megértettem, hogy áldva ellenségem, már engedelmesebb leszek.
Egy jó gondolat és az ezotéria leválik a misztikától. Ha múltunk vádol, egyik tévedésünk, hogy nem tudjuk megváltoztatni. Értékelni nem lehet a jelent míg a közösség és a múlt hibáját szellemben nem aratjuk le. Fenséges tudását látva az Egynek, a halandó meghajol az érték előtt. Aki fogadott gyermek lehet eséllyel ráébred a létező egy énben, hogy a közösségi ember, aki érdeklődik abban a jegyesség amire vár jegyese is, és láthatatlan létezése a jövőben. nem csak a jelenben, de a régmúltban és a közeljövőben is meg fog megmutatkozni. Erről van szó, az egység, érdeklődés, annak belül érlelt dinamikája, a létezőt, és a „mindent tudó” jelen idejű embert, tárgyszerűvé teheti, a koronában.
A múlt és a jövő Egyben van, de dolgait a Lélekben fedi fel. Az isteni ígéretek nem ellentétesek, ha cáfolják a társzerűt, az időkben az időt, Egyben az Egységet. Figyelmeztetés és útelágazás az idejétmúlt történeti tárgyszerűség, és ami az ígéret történelmi racionalitása, az nem egy út vége. Az egység királya látja, hogy bárányai léteznek. Létezésünk horizontján lebukik a rossz gondolatok kísértete, és értelmet nyer az időben, az egységért vállalt szenvedés értéke. Így vannak rossz gondolatok, melyekben a szenvedés is része életnek, ha értelme kitetszik a jövőben és a múltban, akkor a koronában is ott van az aratási idő. A szenvedésben az üdvös jelent mutatja meg a gyermek, aki legelteti nyáját vasvesszővel. A szenvedés fedi fel a jövőt, és ahol a vigasztalás a múlt, az részben látható. Másként leszünk nagy bizakodással az egység koronája iránt, ha a jó és rossz is feltetszett, és a lét terve is árnyaltabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése