Mikor a hit kifejezése gyermekes, és messzire viszi a szellemet,
akkor mi marad, hogyha az ellenség is kinevet. Amikor az anyagi világot démoni
erők akarják uralni, szabadságot hirdet piacukon a tábla. A gyermek ezére nevet,
ahol a hiteles nem elfogadott, csak a szellemes. Nevet, és azonnal elrejtőzik
az Ellenség mögött mikor kérdezik, ezért mondja azt, amit a gonosz tükre matat.
A megnyerni vélt hatalmi valóságban kell háborúskodnia szellemének, ha akadnak
támogatói. Aki győztesnek képzelve magát túllép határain, az ellenséggel találkozik.
Abban a pillanatban, mikor már az nem jelent veszélyt nevét megváltoztatja
Ellenségre. A világ erősei nevetnek, és tovább táplálják a szabadság
táveszméjét, és a későbbi szolga ismét nevet. A gonoszt nehéz bántani, mert
hazug. Egy biztos, hogy kísérteni fog a bűnben. Az Új Paradicsom árnyékában élő
hatalmasok szelleme valamikor még messze tudott jutni, ma már csak abban közösek,
hogy új világképet nem keresnek. Maguk közé számolják az ellenséget, ha angyalok
beszédét közvetíti valaki, idővel növekszik hatalmuk. Ha az idők végén a hit és
nyugalom elfogadja az anyagi világot, a vesztét érző szellemi ellenség gyengül.
A harc régen eldőlt, ami nevetséges volt, ma nem az.
Amikor a világban személyesen valósul meg az ígéretre adott válasz, amit az ember a visszaható okság miatt tárgyiasíthat, akkor néven is tudja szólítani azt, akit az egységben is érzékel, az új lelki és testi tartalmakban. Kérdés, hogy milyen képzet marad a forrásról a hídépítés után. Lehetséges, hogy nem hallja a forrást már csak azt, aki beszél róla, vagy egységben dicséri a figyelmes időt annak kezdetétől.
2012. július 1., vasárnap
9. üzenet. Ha messzire visz szellemed.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése