Nem volt hihető, hogy az ember angyali segítség nélkül, és a lélek ajándékai nélkül élve maradhat. Az önértelem elfelejti az angyalokat, azokat a szellemi lényeket, akik ma is elfogadják a szabad akarattal rendelkező embert. Az elme nem ad okot arra, hogy a test még inkább az ellenséges világban éljen, megújított szabadságban vagy szolgálatban, és csak azzal, amit ajándékba kaphatott, annak erejével bízzon a lélek kiáradó teljességében. Mikor az új jegyességben lesz beszédes az angyali világ, a felnőttvilág fogadott gyermeksége a feltárulkozás ideje után el fog jönni. A világnak elküldött Jézus Krisztus, az a bárány, aki a betegek hitét látva ma is gyógyít, ismét eljön. Örökség a bárány második eljövetele, ás az Édenben megvalósult második teremtéshez hasonló, titokzatos forrás alatt, az Egységben épített híd, ami az Atya akaratának valósága, a szabad akarattal bírónak hirdetett feltárulkozás örömében.
A Megváltó népe az ígéret gyermekeiként jelenik meg, az apostol olvasatában: - „Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok…Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek ismét magatokra a szolgaság igáját.” (Gal 4,28.31-5,1). Miféle örökség lesz a gazdátlan föld, ki akar cselekedni itt, vagyis aki marad az miben jegyességben bízik? Mert egyik választás, hogy aki marad a rossz gazda földjén a gonosz szolgája marad, a másik viszont, aki szolgaságba menekül, előbb-utóbb fogadott gyermek az ígéretben. A rossz gazda idővel meghal, tulajdonsága szerint örököse sem lehet egy személy. Akkor a gazdátlan föld, ígéret szerint élőké lesz, akik szolgálatba menekülve visszatérhetnek. A gazdátlan föld nem a lázadóké.
Mi vezetné az értékhez a gyermeki hitet, hogy elhagyja rossz gazda a földjét? Az időben önmaga, az ember nem tudja megragadni a közös emberi egységtörekvés lehetőségét. Az időkben önértelmet hazudik majd, aki látja az idő végét. Miközben a hatalmi időket tanítja, megveti az Egységet az időben. Ha az Ige nem csak kiszólít, hanem működik az időkben, vagyis az Egységben, akkor a cselekedetre ad választ az erős lélek által, és megmutatja magát, miként tudja megnyílni a testet. A szó hallása és a cselekedet a lélek megmentése lehet. Az ima is a türelem és a várakozás erős lélek által az elmének szellemi választ ad. Tehát menekülve a szolgálatba a gyermeki hit kimondhatja, itt vagyok.
A gyermeki hit a lélektől származó erős szellemi akaratot jelent. Ami a lélek sötét éjszakájának ideit idézi a szeretetnek történő feltárulkozásban, a bárány megmutatja a szabadság irányát és a sötétségét is, amiben neki, így élnie kell. Mindig ígéret vezet vissza az időkbe, ahol az egység ideje kezdődik és véget ér. Észreveszi a bárányt az időben is, aki itt látja a kivetettség állapotát. Aki keresi, annak megmutatja halálát a bárány, a kivetettek feltárulkozása sokakat magával ragad. Innentől kezdve, akit megmentett, és akinek halálát megmutatta az már nem szemlélője a kivetettségnek, és a sötétnek. Az ígéret gyermekei mellett sokan állnak, majd jegyesei lettek.
A forrás alatt a hídnak két partján a profán értéket az egységben értetjük meg, ahogy azt is, hogy az Isten Országában élő ember milyen dicsőségre jut, és hova vezethet másokat. Gondolhatja az elme azt is, hogy a bárány az időben belehal a külső sötétség látványába, ami rámutathat, hogy pásztorlásra szorulunk az időkben. Megtalálható a kivetettek között, a menekültek kezében a pásztorbot? A látók is vakok akarnak lenni, amikor a veszélyre történő figyelmeztetés kegyelemforrás lesz, csak az egység elfogadása lehetőség, amit minden ember megkap. Megérti az idők és az idő között lévő különbséget, amikor ismét hallja a szót, és az időkben vissza fog térni a gazdátlan földre, mert ez az üzenet folytatása. Aki nem érti meg ez után, hogy mit nevezhet gazdátlan földnek, mikor akarva-akaratlanul a folyó zúgása a hídnál elnyomja kiszáradt kútnak és a forrásnak a szavát, az egységre profán világban jut, az megértheti, hogy mi a gazdátlan föld, amit a háta mögött hagyott. Egy élet érlelődve kapcsolódik az Egységhez, annyira „egyszerűen” mint, aki emlékezetében füves legelőt kaszál, és mert a jelen idő hamar véget ér, nem élheti meg önértelme az idők folytonosságát. Fel lehet tárulkoznia, meg kell nyílnia a testnek az „ígéretek” természetének megértése miatt is a profán világban.
A Megváltó népe az ígéret gyermekeiként jelenik meg, az apostol olvasatában: - „Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok…Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek ismét magatokra a szolgaság igáját.” (Gal 4,28.31-5,1). Miféle örökség lesz a gazdátlan föld, ki akar cselekedni itt, vagyis aki marad az miben jegyességben bízik? Mert egyik választás, hogy aki marad a rossz gazda földjén a gonosz szolgája marad, a másik viszont, aki szolgaságba menekül, előbb-utóbb fogadott gyermek az ígéretben. A rossz gazda idővel meghal, tulajdonsága szerint örököse sem lehet egy személy. Akkor a gazdátlan föld, ígéret szerint élőké lesz, akik szolgálatba menekülve visszatérhetnek. A gazdátlan föld nem a lázadóké.
Mi vezetné az értékhez a gyermeki hitet, hogy elhagyja rossz gazda a földjét? Az időben önmaga, az ember nem tudja megragadni a közös emberi egységtörekvés lehetőségét. Az időkben önértelmet hazudik majd, aki látja az idő végét. Miközben a hatalmi időket tanítja, megveti az Egységet az időben. Ha az Ige nem csak kiszólít, hanem működik az időkben, vagyis az Egységben, akkor a cselekedetre ad választ az erős lélek által, és megmutatja magát, miként tudja megnyílni a testet. A szó hallása és a cselekedet a lélek megmentése lehet. Az ima is a türelem és a várakozás erős lélek által az elmének szellemi választ ad. Tehát menekülve a szolgálatba a gyermeki hit kimondhatja, itt vagyok.
A gyermeki hit a lélektől származó erős szellemi akaratot jelent. Ami a lélek sötét éjszakájának ideit idézi a szeretetnek történő feltárulkozásban, a bárány megmutatja a szabadság irányát és a sötétségét is, amiben neki, így élnie kell. Mindig ígéret vezet vissza az időkbe, ahol az egység ideje kezdődik és véget ér. Észreveszi a bárányt az időben is, aki itt látja a kivetettség állapotát. Aki keresi, annak megmutatja halálát a bárány, a kivetettek feltárulkozása sokakat magával ragad. Innentől kezdve, akit megmentett, és akinek halálát megmutatta az már nem szemlélője a kivetettségnek, és a sötétnek. Az ígéret gyermekei mellett sokan állnak, majd jegyesei lettek.
A forrás alatt a hídnak két partján a profán értéket az egységben értetjük meg, ahogy azt is, hogy az Isten Országában élő ember milyen dicsőségre jut, és hova vezethet másokat. Gondolhatja az elme azt is, hogy a bárány az időben belehal a külső sötétség látványába, ami rámutathat, hogy pásztorlásra szorulunk az időkben. Megtalálható a kivetettek között, a menekültek kezében a pásztorbot? A látók is vakok akarnak lenni, amikor a veszélyre történő figyelmeztetés kegyelemforrás lesz, csak az egység elfogadása lehetőség, amit minden ember megkap. Megérti az idők és az idő között lévő különbséget, amikor ismét hallja a szót, és az időkben vissza fog térni a gazdátlan földre, mert ez az üzenet folytatása. Aki nem érti meg ez után, hogy mit nevezhet gazdátlan földnek, mikor akarva-akaratlanul a folyó zúgása a hídnál elnyomja kiszáradt kútnak és a forrásnak a szavát, az egységre profán világban jut, az megértheti, hogy mi a gazdátlan föld, amit a háta mögött hagyott. Egy élet érlelődve kapcsolódik az Egységhez, annyira „egyszerűen” mint, aki emlékezetében füves legelőt kaszál, és mert a jelen idő hamar véget ér, nem élheti meg önértelme az idők folytonosságát. Fel lehet tárulkoznia, meg kell nyílnia a testnek az „ígéretek” természetének megértése miatt is a profán világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése