1. üzenet. A Szentháromság Isten mondja.

Legyél bár az, aki vagy, felismerheted, hogy éltető források táplálják a közösségeket, és akkor sem maradsz magadra, mikor sokak önértelmük apadó kutjába néznek. Az isteni idők jeleit figyelő megszólíthat, aki királyságában a szívek vágyait lélekben rostálja meg. Mint tékozló gyermek, akit a rossznak mondott világ nem fogad el, a igékben a gondviselést később keresi. Lehetsz elfogadó, hogy ma az idők teljesedése alkalmas idő legyen neked, hiszen ami múltában végtelen hatalomnak látszott, legfeljebb értelmes fejet mutat a világnak erőszakos testen, ami gyenge lábakon áll számodra. Ez a hatalom szobra, látva ezt érdemes kilépni az új időkbe? Jó lépésnek az idő szab majd határt, a rossz lábak kifutnak az időből, annyi sok úton szaladnak. Csak elzárja az utat a rossz, az élőnek az idők szavára már az időben kell figyelni.

Engedetlen a világ hatalma, kis ideig engedni fognak fejedelmei az istenfélőnek, hogy ne ismerje fel időben a hatalomnak alávetett világ a végét, és amíg nem jön el, az elszaladó az időben felejteni fogtok. Az időkben azonban ott vagyok, a múltban, jövőben és a jelenben, mint szelíd fény, halk beszéd. Kegyetlen időben hall rólam a megfáradó, ki halálba tud vagy akar temetkezni már, vegyen észre, mert lássátok, az ember lelke nem képzelet, ami hasonlít a sötét vízfolyamhoz. Van kép és hang, de a memória túlterhelt, ilyenkor a túlélés víziója engedetlenség lesz a hatalom felé, ahol a hibás képletben számolva hatalomra tör, aki nem hallgatott meg.

A vízözönben, Noé idejében annyi eső esett, hogy felemelkedtek a föld allati vizek. Noé háznépén, a bárkában lévőkön kívül meghalt minden. Noé volt az egyetlen igaz, aki hallgatott az ígéretre, meglátta a jó képletet. Az önértelem hibás gyakorlata az előtte élőknek halált jelentett. Látjuk, amit Noé, ég és föld között a szivárványt. Arra várok, hogy elfogadók legyetek, belépjetek országomba, és megmutatkozzék köztetek is az egység. Noé története jól mutatja, az önértelem hibás logikáját, mert amit az eső, vagyis a felső vizek túláradása nem okozhatott, azt a következmény, az alsó vizek áradása okozta, a teremtett embernek a földi léte jelentette a pusztulását.

Amikor megmutatkozik a teremtett világ, akkor részletei is értelmesek. A szív és a lélek csatája akkor eredményes, ha idővel a szellem is megtalálja helyét a testedben. Ez a test már az egységben akar lenni. Korunk, a visszaható okság által hirdeti az egységet az egy világban, és akiben hinni kellene, az ellenségnek a világi jólétet. A Noé idejében elpusztult emberiség, majd az új világ emberképe az időkben azonban nem előre halad. A hit akkor marad meg, amikor a teremtett világ előtt létező mindenségben tárul fel a teremtés terve, és a világ ebben az eljövendőben meglátja isteni természetét, immár a múltban. A jövő gyermeki elmével a mindenséghez mér. Példabeszédet hallgat, vagy mesét, amikor a jövő elé hozza személyes lelkületét, és beszélnie kell, mert hall. Szelleme az idegen szavakat „értve” nem alakul ki magától, hacsak nem gyermeknemző korban, amikor lelkülete megváltozhat. Az eljövendő profán világmindenségében a vendégszavakat, mint szellem, lélek és test leírni nem lehet, csak személyesen. Az önértelem ritkán engedi, hogy a létező Szentháromság egységéről beszéljen személyesen, amikor a profán egységet a meghasonlásban látja, a teremtés hangjának viszont nem tanúja, aki három módon beszél önmagáról.