Amikor ketten vagy hárman megegyeznek, akkor a természetes egyetértés miatt egyfajta szerződésben meghatározott dolognak tekinthető az alanyok egysége, és annak tárgyi vonzata. Írásba foglalható eredménye, ami pillanat érvényességén túl mutat nem lehet a természetes egyetértésnek, mégis időben komplex módon megjelenik képzeleti tartományban. Amikor itt „a betű öl a lélek megelevenít” idézetként olvasható gondolatát értelmezem, akkor kiemelem, hogy az írás érvényes amikor a természet gondoskodik arról, hogy a kimondott szó az élet komplexitását egyszerűsíti a lélekben. Kizárja ki a betű erejének alkalmazását a „kevesebb több” logikája, mert a szó messzebb vezethet a lélekben. Aki ismeri a határokat tudja, hogy a betű munkára késztet, gondolkodásra kötelez. A kiterjesztés értelme, mindig az egy és az egység. A profán és a szakrális a kiterjesztésben, Isten kertjében maga is szélesebb értelemben reflektálhat akár önmagára, is sajátos tárgyi keretei között.
Eredményesen érvényesülő pásztorlogika sem mindig látttatja a komplex hátteret, ahogy a kicsinyek életében gyakori, amikor az összetett rend lebomlik elemeire és mintegy kiüresedik. Egyben univerzális hatás alá kerülő rendszereknek is tárgyi forrás után kell kutatni, ha kevesen hisznek szellemükben a mindenható Egyben, ami konzisztens az írásokban, vagy a kicsinyek Egységében, ami a jövő, épp mert az idő a múltbéli jelentést írás nélkül, elemeiben szegényesnek látja. A szabadságra, vagy civilizációs értékre szokott hivatkozni a múlt embere, amikor a szeretetre már képtelen. A világban olykor vallások is hivatkoznak olyan isteni szerződésre, amit meg lehet támadni, mint valami megíratlanra. Ha éppen a közelgő Isten Országa túl egyszerű kép, azt mondják inkább jöjjön valami más, akár a civilizációs halál. Mert a világ nem ismeri a helyi érték fogalmát és nem kapcsolhatja időben, sem az időkben egyéb helyi értékhez, mint a valóság, ahol a beteljesedés ideje elvész. Ezért gyakran, amire rá tud rámutatni azt értelmezi újra, egy totálisan bedöglött világot, és abban képezi magát, mibe bele is halhat. Ekkor tér vissza a pásztorlogika, és a jámbor érzület belecsöppen a kemény harci helyzetbe, akarva vagy akaratlanul.
Fényét vesztett Fejedelemségek harci logikájára kényszerítenek, és az anyák még többet temetnek. És a világ gyermekei a háborúban közelednek egy útelágazáshoz, ahol odahagyták fegyvereiket, ahol az elesett hősök. A visszatérők egy része ismét azt a tiltott gyümölcsöt fogyasztja, amitől a kő is megszólal, és forrást fakaszt. Itt van a jámbor idő kezdete, és azt mondja a kő: a világ elmúlt, a bűn megmaradt. Egy sem hallgat, szelíd élet van benne, hidja az Egység, amin ember tovább lép.
Gyermekek szeressétek a kertet, aki küldötte értünk magát szellemetek fényes alakja volt, ami megfakulni látszik szegényes és árnyalt lett minden kedvessége. Ami lélek és tudat még benne, számos alakba öltözik, a „kevesebb több” gyümölcse öröme a szelídebb szívnek, öntudat ébredő gyermeksége olyan, mint a „feledett szerződés”. Ilyen formában voltunk már. Visszatérők az angyalok, szemlélt szellemi pillanatok tágasságra gondolva beszélnek, ami a szűkítő terek válaszoltak, szelíd hívásokra.
A lélek volt a szó, az anyagé az ítélet. Ha a lélek olyan egységbe temetkezik, hol a sebzett szellemet támadja az anyagban a teremtett természeten túllépő, vádolva azt, ami ígéretben lép előre, mint magzat, ott élni fog kinek hite lesz. Ami megfogyhat, oda megtérhet, terjeszd ki kezed, kerted felett az időben. Uram legyél visszatérő. Egy a világkép visszfényébe mikor megtérsz Egységben, és a természet szót kér.
Eredményesen érvényesülő pásztorlogika sem mindig látttatja a komplex hátteret, ahogy a kicsinyek életében gyakori, amikor az összetett rend lebomlik elemeire és mintegy kiüresedik. Egyben univerzális hatás alá kerülő rendszereknek is tárgyi forrás után kell kutatni, ha kevesen hisznek szellemükben a mindenható Egyben, ami konzisztens az írásokban, vagy a kicsinyek Egységében, ami a jövő, épp mert az idő a múltbéli jelentést írás nélkül, elemeiben szegényesnek látja. A szabadságra, vagy civilizációs értékre szokott hivatkozni a múlt embere, amikor a szeretetre már képtelen. A világban olykor vallások is hivatkoznak olyan isteni szerződésre, amit meg lehet támadni, mint valami megíratlanra. Ha éppen a közelgő Isten Országa túl egyszerű kép, azt mondják inkább jöjjön valami más, akár a civilizációs halál. Mert a világ nem ismeri a helyi érték fogalmát és nem kapcsolhatja időben, sem az időkben egyéb helyi értékhez, mint a valóság, ahol a beteljesedés ideje elvész. Ezért gyakran, amire rá tud rámutatni azt értelmezi újra, egy totálisan bedöglött világot, és abban képezi magát, mibe bele is halhat. Ekkor tér vissza a pásztorlogika, és a jámbor érzület belecsöppen a kemény harci helyzetbe, akarva vagy akaratlanul.
Fényét vesztett Fejedelemségek harci logikájára kényszerítenek, és az anyák még többet temetnek. És a világ gyermekei a háborúban közelednek egy útelágazáshoz, ahol odahagyták fegyvereiket, ahol az elesett hősök. A visszatérők egy része ismét azt a tiltott gyümölcsöt fogyasztja, amitől a kő is megszólal, és forrást fakaszt. Itt van a jámbor idő kezdete, és azt mondja a kő: a világ elmúlt, a bűn megmaradt. Egy sem hallgat, szelíd élet van benne, hidja az Egység, amin ember tovább lép.
Gyermekek szeressétek a kertet, aki küldötte értünk magát szellemetek fényes alakja volt, ami megfakulni látszik szegényes és árnyalt lett minden kedvessége. Ami lélek és tudat még benne, számos alakba öltözik, a „kevesebb több” gyümölcse öröme a szelídebb szívnek, öntudat ébredő gyermeksége olyan, mint a „feledett szerződés”. Ilyen formában voltunk már. Visszatérők az angyalok, szemlélt szellemi pillanatok tágasságra gondolva beszélnek, ami a szűkítő terek válaszoltak, szelíd hívásokra.
A lélek volt a szó, az anyagé az ítélet. Ha a lélek olyan egységbe temetkezik, hol a sebzett szellemet támadja az anyagban a teremtett természeten túllépő, vádolva azt, ami ígéretben lép előre, mint magzat, ott élni fog kinek hite lesz. Ami megfogyhat, oda megtérhet, terjeszd ki kezed, kerted felett az időben. Uram legyél visszatérő. Egy a világkép visszfényébe mikor megtérsz Egységben, és a természet szót kér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése