Több közösség lesz az időkben, ahol jövő és a múlt tágasabb, az emlékezet miatt, ha az a jelen időben megvan. Amikor a kiscsoport eseményeit szemlélve a részek többségének képe alakul ki a helyi értéken, mondhatja, hogy világképe alakul ki. Ha csak nem az erős önértelem miatt, elsőként a helyi csoportban, ahol egyre kevésbé érzékeli a "helyi" érték integráló befolyását a személy, idővel elveszti egyediségével a szellemi kötődését. Egy lelki hatás is kihívást jelenthet, a képzelet elkerülhetetlen változáson megy át. Ha a tárgyias valóság az egyéni világképét fogja idézni ezután, a múlt az emlékezetben gyakran képtelen lesz felidézi fel a korai időket. Amikor a tér komplexitását az új eseménysíkon akarja megvilágítani az egyén, akkor egy jel mentén a közösségteremtő tudatban egy ösvény vezeti az összetettebb világba. A kialakuló személyiség az egyéniséget átfordíthatja, a jelen időben érzékelhetetlenül. Egy új bázison folytatva fordul a tapasztalt részlet tárgyszerűvé, mikor a világban láthatatlan és a látható maga is kérdez, a válaszadó kihívást kap.
Erről volt szó eddig, amikor jelent meghatározó időket nézve, megállapítható volt, hogy a mérhető idő is valós, és a szellemi, lelki és testi lét érteleme az, hogy több közösség meghatározza az egyéni világképet. Ami a személynek fogja megvilágítani hovatartozását, az a valaki az ittlétben átfordul majd, és az ottlét múlt idejében alakítja ki a maga személyes jelenét. Bázisa nem egy közösség lesz, hanem az összes, amiben a tér egy új helyi értéke épp kialakulóban van. Természetes, hogy a szellemi, testi és lelki világ egyrészt korlátok között mozog, elfogadva, hogy határtalan is lesz. Visszaléphet bázisába az ember, ekkor az anyagi, vagy a teremtett világában utoléri az idők szava. Jelen időben, és önreflexióval lépünk vissza oda, hol lennünk kell. Innen szemlélve is van kihívás.
Kihívás van az apostolok cselekedeteinek kezdetén. Jó példa az ittlét és a máshol lét kiscsoportos viszonyának értelmezéséhez a pünkösdi várakozás. Jézus megígérte az a vigasztaló Lélek eljövetelét. De a tanítványok, mielőtt a Szentlélek ereje még nem töltötte be őket, félelmük miatt nem is akarnak kimenni a tanítványi közösség számára biztonságos emeleti teremből, ahol meghatározó volt az ima volt. Ez reális bázis volt, az ima és a remény helye. Amikor eljött a lélek ereje, egy más helyre vitte Péter apostolt, és kilépve meghirdeti Joel prófétát is idézve, a Lélek kiáradásában hitét és reménységét. A népek saját nyelvükön hallottak Jézus feltámadásáról.
Joel szavai szerint „mikor fiaitok és lányaitok prófétálni fognak”, vonatkozik az utolsó időkre, de a jelen időre utal. Dávid király is meghalt, de kijelentést tett erről az utolsó időről. Még életében megtörténő kihívásra, az időre mutató szava volt, már arról is beszélt, amikor sírban lesz. A világ erői ma ordítanak, mint az oroszlán és feljönnek a Lélek ellen. Vannak, akik a fogság elszenvedik, hitük szerint mégis eltérő módon. A hitbe temetkezés a jövőben alapja lehet a hitre ébredésnek, mégis a test halála fogságnak mondható. Így vagy úgy ott meg lehet, és kell különböztetni a halál képzetét. Kihívás a számadás szava, és az egység szava a térben összefonódik.
Mert az elhívásnak és a kihívásnak a szava eltérő, nem a szavakat vizsgáljuk. Akkor, amikor a tolvaj számadót elbocsájtja az elhívó, és az elhívott saját értelmi kihívása miatt elbukik, büntetést kap. Az önértelmek harcában nem kell ilyen ok, hogy hasonló a hasonlót büntethesse. Ez esetben a cselekedet megelőzi a jutalom ígérete, a halál képzete sem kontroll, ha engedi uralkodni a lelket a fogság hamis képzete, vagy hasonló módon fogalmazva, időben más értelemben is a megelőző jutalom nem az örököst, hanem testének távozásával az örökhagyó Lelkét adja ajándékba, majd később a test átváltozásával látható és láthatatlan emlékét, a vér elhívását. Jézus földi édesanyja, Mária. Ott van a tanítványok között, amikor a Szentlélek első eljövetelekor pünkösdkor várakoznak az emeleti teremben. Mária élete ma is éltető forrás lehet az egész emberiség számára, hiszen kegyelemmel teljesnek neveztetik. Miért nem fordul az ember feléje, ha az ma is, aki volt, az egyetlen kegyelemmel teljesnek nevezett ember? A lélek erős kihívás, megkülönböztetés ajándéka a hitbe temetkezőnek, új élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése