Az volt az idők kezdete előtt, amikor az isten lélek lebegett a vizek felett és időben, amikor Mózes látta az égő, de el nem hamvadó csipkebokrot, amikor hallotta a szavakat az önmagát megismertetőtől. Az történt, hogy a Lélek megjelent, és amiről nem volt tudása, vagyis a felülmúlhatatlan kiszólította. Képe lett a teremtett világról és a múló időkről. Merre vezette a szabadság reménye a választott népet? Az egységnek jövője lett, és a civilizáció rabja, a hatalom világképe ura nem lehetett. Egység van rabságban és szabadságban, annak elveiben nem, mert nincs szabadság megkülönböztetés nélkül. Időben felülmúlható szabadság, az anyag szülőjét égig érő fának mutatja, gyümölcsei elérhetetlenek. Egy olyan nép élére állt Mózes, és vezetett földjére, akiknek már volt ígérete és előtörténete.
Meghaladja az anyagot és a földi időben, az időkben élő anyag, amit majd akkor lehet látni, mint Forrást, amikor a szólító megjelenik, mint egy megnyíló ajtó. Az ígéretben úgy, hogy ami eddig van, ettől kezdve felülmúlható lesz, a gyümölcsben úgy, mint ami ma nem elérhető, az a jövőben teljesedik ki. A hatalommal hasonló módon, amikor felülmúlja Isten a meghaladottat az új kedvéért, a világ is gondosan igazolja a múltat a jelenben. Profán módon, és nem jelenésben van kapcsolatban a Híd és a Forrás- A múltnak ma nincs folytatása, mint létező forrás, az ígéret mutat a jövő felé. Megküzd az anyaggal egy jelben a profán és a szakrális kapcsolat, ahol nem eleve vesztes a láthatatlan, ha látható a lélek és a szellemi terv kapcsolata.
Amíg a tudat formál, és ha szűkítve is a múlt egy jelenés, vagy épp következmény, mégis látható, hogy formálja a szellemet a kihívó és a kapott ismeret. A sötétség ereje alkothat elveket, ha szemben az ítélettel a bárányban vagyunk, akkor is aki a pásztor hangjára figyel a profánban is dominálhat, és ez nagy nyereség. Ha a bárány elvérzik, és ha a vadak zsákmányt találnak benne, szintén nyereség lesz. Minden üdvös annak, akin a rossz számon kérhető, mert bizony számon van tartva a jóban. A második halálnak az időben nincs hatalma, ha a bárány megjelenésével számon kérhető az idő, és az idők gyümölcse. Ha ott a termésben az érlelődés első zsengéje, "Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja".
A választott nép, az Úr füstoszlopa által vezette nép, a pusztában szomjazó nép a forrásnál megkísérti vezetőjét az írás szerint, és az engesztelés botjával üt a sziklára és fakaszt vizet Mózes. Óv az ítéletalkotástól a Lélek, hogy amit szavakban fogalmaz meg a közösségnek, az a döntésekben ne uralkodjon el felette. Az Atya a Fiúval kapcsolatban a Szentháromság Istenben ezt mondja: „A halott világ megítélte magát és másokat, ezért a teremtett világomra én féltékenyen vigyázok. Aki szavakat mond a Lélekben az idők vége előtt, hogy bátorsággal és félelemmel temetkezzetek el beszédében, azt Igém nem csalja meg. Előbb álljon a fa, mint termése. Mielőtt vesztek gyümölcséből, a világ ideje beteljesedik. Amiben kísértést szenvedtek, azzal az egységben majd táplálkoztok”. Úgy legyen.
Amikor az idők teljességére gondol, ismét egy előképpel van dolga az embernek. A beteljesedés a népek egysége a szakralitásban és a választottságban is megvan, azt a birodalmi civilizáció nem fogadja el, és mégis meg tud majd védeni a profánban, mert idővel az önértelem határos lesz önmagával. Transzparens tény és tapasztalat, ha a töredezettségben is, de közeledik az idők vége (Dán 12,7). A napok száma régen, és ma konkrét (Jel 12,1-14). A konszenzusok köveken állnak és eltérők, élőknek és holtaknak, az egység mást jelben áll meg. Az idők teljesedése után, megszólal az öt kavics, amit ide állít az öt bekezdés. Megszólalnak a kövek helyettem. Kinek mit mond, eldöntheti, ha figyelembe vette, hogy nem mondom el a kövek titkait. Tudjátok meg, hogy akik megérthetik a kövek szavát, azok sem kerülhetnek a beteljesedés ideje elé. Hasonló módon, ahogy elétek kerülnek azok a gyermekek, akikkel közösségem van, feledik azokat a szavakat, amik hazug szavak. Isten halála és feltámadása megelőzi a lélek eljövetelét. Kinek mit mond ez a terv? Mit mondjak. Ezt mondja azért az Úr, az Isten: „Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk. Amikor a pásztor szemlét tart nyája fölött, akkor más nyájak, elszéledt juhai közé is megy, és szemlét tart a juhaim fölött, amelyek szétszóródtak. Visszahozom őket mert lesz, aki visszatér a leöletésből. Kiket hazahozok, akiket összegyűjtök, hazavezérelem őket. Kiszólítom az egység időtlen hatalmából a híveket, és az ellenségeseket, visszavezetem az időkbe, az időtlenségből. Ha a bárány vigasztaló ajándék lesz, az ember dicséretet tud mondani az ajándékért, és akkor a megszólaló kövek egy része, mert elfogadja a lelki választ”.
Meghaladja az anyagot és a földi időben, az időkben élő anyag, amit majd akkor lehet látni, mint Forrást, amikor a szólító megjelenik, mint egy megnyíló ajtó. Az ígéretben úgy, hogy ami eddig van, ettől kezdve felülmúlható lesz, a gyümölcsben úgy, mint ami ma nem elérhető, az a jövőben teljesedik ki. A hatalommal hasonló módon, amikor felülmúlja Isten a meghaladottat az új kedvéért, a világ is gondosan igazolja a múltat a jelenben. Profán módon, és nem jelenésben van kapcsolatban a Híd és a Forrás- A múltnak ma nincs folytatása, mint létező forrás, az ígéret mutat a jövő felé. Megküzd az anyaggal egy jelben a profán és a szakrális kapcsolat, ahol nem eleve vesztes a láthatatlan, ha látható a lélek és a szellemi terv kapcsolata.
Amíg a tudat formál, és ha szűkítve is a múlt egy jelenés, vagy épp következmény, mégis látható, hogy formálja a szellemet a kihívó és a kapott ismeret. A sötétség ereje alkothat elveket, ha szemben az ítélettel a bárányban vagyunk, akkor is aki a pásztor hangjára figyel a profánban is dominálhat, és ez nagy nyereség. Ha a bárány elvérzik, és ha a vadak zsákmányt találnak benne, szintén nyereség lesz. Minden üdvös annak, akin a rossz számon kérhető, mert bizony számon van tartva a jóban. A második halálnak az időben nincs hatalma, ha a bárány megjelenésével számon kérhető az idő, és az idők gyümölcse. Ha ott a termésben az érlelődés első zsengéje, "Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja".
A választott nép, az Úr füstoszlopa által vezette nép, a pusztában szomjazó nép a forrásnál megkísérti vezetőjét az írás szerint, és az engesztelés botjával üt a sziklára és fakaszt vizet Mózes. Óv az ítéletalkotástól a Lélek, hogy amit szavakban fogalmaz meg a közösségnek, az a döntésekben ne uralkodjon el felette. Az Atya a Fiúval kapcsolatban a Szentháromság Istenben ezt mondja: „A halott világ megítélte magát és másokat, ezért a teremtett világomra én féltékenyen vigyázok. Aki szavakat mond a Lélekben az idők vége előtt, hogy bátorsággal és félelemmel temetkezzetek el beszédében, azt Igém nem csalja meg. Előbb álljon a fa, mint termése. Mielőtt vesztek gyümölcséből, a világ ideje beteljesedik. Amiben kísértést szenvedtek, azzal az egységben majd táplálkoztok”. Úgy legyen.
Amikor az idők teljességére gondol, ismét egy előképpel van dolga az embernek. A beteljesedés a népek egysége a szakralitásban és a választottságban is megvan, azt a birodalmi civilizáció nem fogadja el, és mégis meg tud majd védeni a profánban, mert idővel az önértelem határos lesz önmagával. Transzparens tény és tapasztalat, ha a töredezettségben is, de közeledik az idők vége (Dán 12,7). A napok száma régen, és ma konkrét (Jel 12,1-14). A konszenzusok köveken állnak és eltérők, élőknek és holtaknak, az egység mást jelben áll meg. Az idők teljesedése után, megszólal az öt kavics, amit ide állít az öt bekezdés. Megszólalnak a kövek helyettem. Kinek mit mond, eldöntheti, ha figyelembe vette, hogy nem mondom el a kövek titkait. Tudjátok meg, hogy akik megérthetik a kövek szavát, azok sem kerülhetnek a beteljesedés ideje elé. Hasonló módon, ahogy elétek kerülnek azok a gyermekek, akikkel közösségem van, feledik azokat a szavakat, amik hazug szavak. Isten halála és feltámadása megelőzi a lélek eljövetelét. Kinek mit mond ez a terv? Mit mondjak. Ezt mondja azért az Úr, az Isten: „Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk. Amikor a pásztor szemlét tart nyája fölött, akkor más nyájak, elszéledt juhai közé is megy, és szemlét tart a juhaim fölött, amelyek szétszóródtak. Visszahozom őket mert lesz, aki visszatér a leöletésből. Kiket hazahozok, akiket összegyűjtök, hazavezérelem őket. Kiszólítom az egység időtlen hatalmából a híveket, és az ellenségeseket, visszavezetem az időkbe, az időtlenségből. Ha a bárány vigasztaló ajándék lesz, az ember dicséretet tud mondani az ajándékért, és akkor a megszólaló kövek egy része, mert elfogadja a lelki választ”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése